Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

tehetik, a lakossággal együtt maradjanak, erre azonban senkit nem kívánunk kényszeríteni. Ha a kényszerítő körülmények az eltávozást tennék szükségessé, történjék ez az ilyenkor kívánatos higgadtsággal, mert a múltban tapasztalt szomorú következmények sokszor ennek a hiánya miatt állottak elő. Azok a tisztviselők, akiknek hivatali hatásköre a közveszély területén túlra is kiterjed, hivatali tevékenységüket lehetőségig folytassák. Az intézetek igazgatóinak és tanszemélyzetének első kötelességükké teszem, hogy közveszély idején az intézetek, internátusok tanuló ifjúságának biztonságba helyezése iránt az adott viszonyokhoz képest minden lehető intézkedést tegyenek meg. Mindaddig, amíg kényszerítő szükség és valóban komoly ok azt nem parancsolja, állomáshelyüket lehetőleg ne hagyják el, hanem folytassák működésüket és legyenek azon, hogy az iskolák munkája háborítatlanul folytattassék. Általában felesleges nyugtalanság felkeltésére alkalmas magatartástól tartózkodjanak és őrizkedjenek attól, hogy magukat elhamarkodott elhatározással a hányattatás viszontagságainak tegyék ki. Előfordulhat az az eset is, hogy különböző nemzeti tanácsok bizonyos eskü letételét követelik a tanerőktől. Kényszerítő körülmények fennforgó esetén az illetők saját legjobb belátásuk szerint a helyzet okos mérlegelésével cselekedjenek, előre is biztosítván őket, hogy a kényszerítő körülményekre visszavezethető bármely eljárásnak következményei részemről nem lesznek. Olyan helyeken, ahol a lakosság a népiskolában tanítási nyelvül az ott beszélt nyelvet kívánja és a tanító ezen nyelvet nem bírja tökéletesen, a tanítót szabadságoltnak tekintem és ha nem működhet is iskolájánál, maradjon a helyén és képességeit más irányba a köz javára hasznosítsa. Szükséges, hogy a menekülő tanerők eltávozásukat, utazásuk célját, megérkezésüket jelentsék be a tanfelügyelőségnek. A más városban megérkezésükkor jelentkezzenek, hogy új szolgálatot nyerjenek. Amíg a menekült beosztás iránt intézkedés nem történik, szabadságoltnak tekintetnek, a menekülésük tartamára megállapítandó illetményeik érintetlenül maradnak. A menekültek részére, amenynyiben azt kérelmezik, menekülési idejük egész tartamára nős tanerőknek fizetés, természeti —illetményeik és háborús segélyük 75%a, nőtleneknek, hajadonoknak 50%-a havonként menekülési segélyként fog kiszolgáltatni. A nem állami tanerők hasonló segélyezésben részesülnek.