Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

mindeneket hírre adván jöjjön ki Erdélyből kegyelmed, s az Országnak ő Kegyelmét ajánlván vigye be az vajdaságra, mely kegyelmednek sem gyalázatjára sem peniglen kisebbségére nem esik, azt jól látjuk. De minthogy az Töröknek őkegyelméhez való deklarált jó akaratját nyilván eszünkbe vettük, és az Botot, Zászlót immár el is hozták ő kegyelmének, s Egerben vannak véle, csakhogy addig míg kegyelmed végez ő kegyelmével, el nem fogadja, kérjük mégis kegyelmedet, holott jól tudja azt kegyelmed, soha kegyelmednek nem akartuk gonoszát, hanem mindkoron javára voltunk, és igyekeztünk mind magának s mind az egész Országnak csendes megmaradását és javát s mind peniglen ez mostani hazánkban lévő szép békességet, jó meggondolván szálljon magára, és addig míg én Thurzó György ő Felségének Mátyás Hercegnek bizonyos és nyilván való hivataljából felmegyek Bécsbe, holott ő Felségének mindeneket előterjesztvén s szorgalmasan eleiben adván értésére kell adnom, végezzen minden jót ő kegyelmével. 0 kegyelme pedig ő Felségének további rendelkezéséig csendességben lészen, és az kegyelmed oltalomlevelére be nem megyén. Mert ha kegyelmed addig semmi bizonyost ő kegyelmével nem végez, az Botnak és Zászlónak kezéhez való vételét kényszeríttetnék megengedni ő Felsége, és annak utána mint használjon kegyelmednek az dolog, azt csak az Isten tudja. Szuhay Gáspár uramtól, az kegyelmed fő szolgájától és meghitt Atyjafiától szóval is izentünk kegyelmednek bőségesen, higgye meg szavát ő kegyelmének, és mindenekre kedves és teljes választ írjon mi nekünk. Tartsa meg Isten kegyelmedet jó szerencsés egészségben. Datum Cassovia die 20 Április Anno 1607. (Zemplén megye Levéltára, Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok Loc. 97. No. 174. Diaetai Tractatusok és Pacificatiók. 5-7. o.) 17. RÉSZLETEK TOKAJ VÁROS 1610. ÉVI TÖRVÉNYEIBŐL Valaki annak okáért nyelvével gonoszul él, Isten káromlást szól és felebarátját kisebbíti, annak rendszerint ilyen büntetése lészen. 1. Valaki az lelkével szitkozódik, az mint az ország végezése tartja, mi is az szerént büntetünk. Elsőben 12 forintot vesznek rajta minden engedelem nélkül, avagy ha azt meg nem adhatja, vasárnap reggel az kézi kalodába teszik, és mind estvélig ott piron-