Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

kodik. Ha másodszor is elmondja, az kerékhez kötik, és marok vesszővel megverik. Ha penig harmadszor is elmondja, feje esik el érette, avagy az nyelvét tőből kimetszik. Ha ki penig ezt az szitkot mástól hallja, és meg nem mondja az Bírónak, azon is 12 forintot vesznek. Ha penig az Bíró az felet meg nem büntetné, hanem elszenvedné, ő rajta is 12 forintot vesznek. 2. Másodszor, mivel hogy az Isten az szentségeket, az minemű az Úr vacsorája és az keresztség, az keresztényeknek üdvösségekre és lelki épületekre rendelte, nem káromlásra, szitokra és átkozódásra, azoknak még csak nevezetek is, hogy az embereknél becsületbe legyen, az Isten parancsolja. Valaki azért az ezekkel szitkozódik, annak is szintén ugyanazon büntetése legyen, mint az ki az lelkével szitkozódik, és az ki hallja, s meg nem mondja az is 12 forinttal tartozik. 3. Ha valaki egymást gyalázatos szitokkal megrútolja, és tisztessége ellen való szókkal illeti, 3 forintra büntettetik meg. Ha penig mind az két fél egymást kisebbíti, és visszamondják egymásnak az szidalmat, mind az kettőnek egyenlő büntetése lészen: azaz mindeniken három-három forintot vesznek, akar férfiak akar asszonyi állatok cselekedjék. Ha penig tanácsbéliek cselekedik, két annyival büntetik meg. Ez féle bírságot penig valamit vesznek, az Schola és egyház szükségére és az szegények táplálására lészen. Ezekből az büntetésekből valamit meg vesznek, ennek harmad része az főbíróé, két része az szegényeké és scholabelieké. ... Minden szitkok meg vágynak tiltva, senki egymást ne gyalázza, meg ne szidja, se barma és marhája körül ne szitkozódjék, mert kemény büntetése lészen. Kiváltképpen penig asszony népektől vagy leánzótól bestéjével, avagy egyéb gyalázatos szóval való szitok hallatik, erős büntetése lészen. Mivel hogy az atyáktól és anyáktól az Isten kiváltképpen való parancsolatjában kívánja, hogy gyermekét isteni félelemben neveljék az ő nevének dicséretére és tisztességére. Valaki gyermekét szitkozódásra tanítja, avagy gyermekétől szitok hallatik, az apját és anyját büntetik meg érette. Mivel hogy az Istennek szent drága igéje lelki eledel és az lelkeknek táplálására való eszköz, nem babonaságra és nem bűbájosságra és varázslásra és nem ördöggel való társaságra. Valaki vagy beteg emberre, vagy oktalan állatra olvas és varázsol, azt megvesszőzik