Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

és egymással való beszélgetésünkre rendeltetett helyünkre, holott őkegyelmével az dologról bőségesen beszélgetvén és mindeneket elól számlálván, sok bizonyos szép levelekből minemű jó akarattal és vonzalommal legyen őkegyelméhez mind az hatalmas Török Császár s mind peniglen az vezér, nyilván és kétség nélkül megértettük, de sőt egy fő szolgájától is, úgy mint Buday Istvántól, ki csak akkor az beszélgetés közben érkezek az vezértől, és az mi bizonyos követünktől is, úgy mint Kékedi Györgytől és Czathó Imrétől, kiket az Budai Basához bocsátottunk volt, értettük azt, hogy semmiképpen kegyelmedet az Török nem akarja szenvedni ott az Országban. Sőt, még az mely Mustafa Kapuczi Basa kegyelmednek az zászlót, Botot és szablyát vitte, azt igen iszonyú kínos halállal, noha nagy somma Aranynyal váltotta volna meg életét, ölette meg bizonyosan az Wezér, azzal meg nem elégedvén minden marháiban zsákmányt tetetett, és az házát is ingó javaiból tövéből kiégettette, és porrá tétette. Az Deáknak peniglen, mely az Homonnay Uram nevét kivakarta az levélből, mert bizonyos az, hogy nem az kegyelmed neve volt az Wezér levelében, hanem Homonnay Uramé, az fél kezét elvágatta, s annak utána fejét vetette. Az mi peniglen mind ezeknél legnagyobb, és az egész Erdély Országnak ártalmasb, s az mellett az mi szegény hazánknak is, ki mind ezideig is Erdély miatt romla ennyire és pusztula, veszedelmes, amely hadat Török Császár az Kazárra akarta bocsátani, és az több itteni hadakat is mind Törököt, Tatárt, kiknek be kellett volna mennie, az vezér megtartóztatta, s teljességesen csak Erdélyre fordítani akarja, oly szándékban lévőn, hogyha szintén Homonnay Uram nem menne is be, általán fogva bevinné az vajdságra, s az országot teljesen megrontani s kegyelmedet tűzzel vassal elemészteni akarja. Mely példa és indulat az kegyelmeden és az egész Országon való bosszú állásoknak az mi vékony értelmünk szerint vajon nem bizonyos okát, és mi következhessek belőle, kegyelmed mint eszes, okos Úr, bölcs ítéletivel ítélje meg maga is. Meggondolván azért mindezeket kegyelmed az bizonyos okokat, és hogy immár kegyelmed törődött idős és beteges ember, s hogyha ilyenkor kegyelmednek holta történnék, kegyelmed felesége gyermeki mint maradnának és mire jutnának, csak az Isten tudja, nem lenne valami veszedelmek gyalázatjok és romlások, akár ki is gondolhatja. Kérjük annak okáért kegyelmedet az Istenért is, mint atyja szerelmes gyermekével úgy igazgattatván fő eszes, okos emberek által, végezzen minden jót, és egymással szépen megalkuván ő Felségének