Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Ez bújdosásban több kárvallásaink között elvesztettük volt ez mi városunk könyvét is, melyben eleitől fogván való és az mi eleinktől mi reánk kézről-kézre maradott megrögzött élő törvényünk és rendtartásaink voltának megírattatván. De minek utána az Úr Isten rajtunk könyörülvén, minket hazánkba és házunkba szólított, nagy szorgalmatossággal abban munkálkodtunk, hogy az törvényeinket feltaláljuk, és azokat újonnan épen és igazán megíratjuk. Feltalálván ezért azokat, mind az mi magunk hasznáért, mind pedig az utánunk való maradékinknak javáért ezeket az törvényeket és rendtartásokat ez könyvben igazán és épen megírattuk, hogy ezekkel mi, mi utánunk az mi maradékink élhessenek Isten tisztességére és külső jó móddal való megmaradásokra. Engedje azért az mi kegyelmes Istenünk, hogy az ő sok rendbeli rajtunk megpróbált ostora által az mi bűneinkből való igaz megtérésre az ő nevének igazán való megesmerésére és tisztelésére viseltessünk, és kiszabadulván ennyi sok félelmünkből épülhessünk, és az békességgel megajándékoztatván ő szent Felségének fiúról-fiúra szívből szolgálhassunk. (Zemplén megye Levéltára, Tarcal város jegyzökönyve 1606. 5-6. o.) 16. THURZÓ GYÖRGY LEVELE RÁKÓCZI ZSIGMONDHOZ 1607BEN Méltóságos Úr. Szolgálataimat ajánlom. Sok jó szerencsékkel és boldog csendes állapottal s hosszú ideiglen való egészséges élettel áldja meg Isten kegyelmedet. Mily szent legyen kegyelmed minekünk Erdélynek állapotja és magának minden rendbeli dolgai felöl, meghitt fő követje és Atyja-fia által, annak utána is bizonyos levelében mit írjon, nyílván és bőségesen megértettük. Mind azokat azért magunkban igaz ítéletünk és elmélkedésünk szerint azon frissiben mérlegelvén és mindeneknek mind elejét utolját és gonosz végét szorgalmasan megvizsgálván, s akarván szerelmes hazánknak szép megmaradásának és benne lévő kedves egészségének mostani kívánatos állapotját minden tanácsunkkal, igyekezetünkkel és tehetségünkkel erősíteni, és nagyobbra kiterjeszteni. Én Thurzó György, mellénk vévén Doczi András uramat és Calmany György uramat őkegyelmeket, mentünk vala ki Homonnay Bálint Uramhoz őkegyelméhez Rozgonyba, úgy mint szemben létünkre