Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)
II. rész A szabadságharctól 1950-ig
elvonván a legnagyobb szerű küldetéssel bízta meg, hogy Hazánk érdekeit a Keleti Udvarnál a nemzetközi jogok alapján képviselje. Azonban a végzet hatalma elviharzott a hős nemzet felett, az enyészet fuvallata elsodorta azon hadsereget, mely a honszerző apáktól öröklött bajnokerőt beigazolta az elbizakodott hadtudomány, a háromszoros ellenerő s a győzelmek dicsőségét megcsodált nemzetek előtt. Szétszóródott a Nemzet s Független Kormánya, bevégeztetett miden küldetés. Főispánunk pályája is, melyet megfutott, rövid volt, mind mindenkié, de nagyszerű mint kévéseké és a pálya végleténél ott vár reá a hontalanság, mint igen sokakra! Idegen haza fogta fel őt is gyermekéül, kegyeltjeinek csak bölcsőjét hagyván emlékül. A természet örök törvényei szerint ború és derű, vihar és nyugalom örökké váltakoznak s hányszor történik, hogy a napsugarak áttörnek a vészterhes felhő jégkebelén, s pillanatra a veszély elvonulását jelzik. Hosszú évek után nekünk is volt ily pillanatunk, s kezdettünk reményleni, mint a nehéz beteg az orvos közeledtével, de a hűtlen orvos nem hozott gyógyitalt, a sugarak szivárványban tükröződtek ugyan, ámde a vész elvonulta előtt a remény e jelképe sem nyugtat meg s ez okozta é vagy inkább a lesújtott villám, miszerint a hitében megrendült nemzet villanyszerű ütésként érezte meg, hogy még várnia kell a jobb jövő után. Azonban, valamint az elemek hosszasan romboló haragjának egykor véget kell érnie: úgy az idők kezének súlya alatt szelídülnie kell az emberi kebel minden szenvedélyeinek is, s ily esetben mint ott a megzilált viszonyok rendezkedni, itt a természetes érzelmek szerves működésbe jönni vannak hivatva. Gyakran történik, hogy midőn ott gyümölcsöt, itt eredményt nem vártunk, mindkettővel meg vagyunk lépetve s nem ily lassan jött, de természetesen alakulás következményéül tekinthető é Hazánk nagy fiának hontalanságábóli viszszatérése? A nehéz nyomor minden szenvedéseiben kifárasztott Nemzet a remény és csüggedés lázas változatai közt szegezé szemeit viszszanyert nagy Fiára, ki előtt bár minden tér el volt zárva, de a hontalanság iskolájából hozott tapasztalatai gazdag tárházát s magasra törő hazafiúi lelkének legnemesebb kincseit a jog és szabadság érzetét ez időben is mint Megyénk egyik választókerületének képviselője a Nemzet érdekében törhetetlen eréllyel s rendíthetlen önállósággal értékesíteni soha meg nem szűnt, és bár küzdelmét a hőn óhajtott siker nem koszorúzta, a Nemzet büszkén tekintend képviselőinek e