Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

GRÓF ANDRÁSSY GYULA miniszterelnökhöz intézett üdvözlő felirat Nagyméltóságú Gróf s Miniszterelnök Úr! Midőn az alkotmányos szabadság új életre ébredésével önkormányzati jogaink gyakorlatának a hosszas jogtalanság burjánaitól megtisztult terére léptünk, a küzdelemre kész hazafiak megritkult láncolata visszaidézte lelkünknek azon szebb idők emlékét, midőn a köztörvényhatóságok tömörült erkölcsi hatalma a nemzetre mért sokszoros támadásokat mindannyiszor visszavervén, saját életerejéből rendületlenül tartotta meg nyolc és fél század vérzivatarai közt az alkotmányos jogokat, azon szent hagyományt, melyet nemzetünk nyugvó ősei vérükkel pecsételtek, s melyet a kitartás jutalmául megcsonkítás nélkül adott át a Hazának történelmében kifejlett nagyszerű átalakulás utóbbi korszakának. Ez idő méhéből s az önzetlen szabadelvűség hősei áttörhetetlen sorfalából emelkedett ki megyénk azon fia, ki szellemi erejének sugallatából a hivatás végzetszerű vonzalmával terjesztette ki ifjú karjait a jogaira féltékeny azon közcsalád felett, melyhez tartoznia dicsőségéhez vallotta, s melynek vezérletére vállalkoznia ösztönt önérzetéből intést az idő általa felismert jellegéből merített. A cselekvésre megért idő csakhamar tért nyitott a küzdelemre és ő küzdött szellem nagysága egész hatalmával, elébb mint megyénk közlelkesedéssel megválasztott országgyűlési követe, utóbb az átalakulás és nemzeti szervezkedés legválságosabb korszakában mint a független kormány által megyénk vezetésével megbízott Főispán. De a csupán politikai küzdőtér a döntő események rohamában felfokozott hazafiúi törekvés magas röptű vágyainak nem volt többé kielégítő, és midőn az oly üdvösen megindult nemzeti fejlődés egére a megsemmisítés veszélyével fenyegető borúk tolultak fel, midőn nemcsak a gyűlöletre ingerelt nemzetiségek bősz fegyverei dúltak már a Haza kebelében, sőt az ellenség hadserege a határokon betörvén a Haza szívének, a fővárosnak irányozta gyilkoló fegyverét az élet s tetterős főispán fegyvert ragadott a Haza védelmére, s fegyvert adott kezébe a kortársaknak, hogy vezérelje őket a függetlenség azon harcába, mely a vért áldozott hős fiakat egyetemesen a Haza bajnokaivá szentelte fel. A szabadságharcát az események történelmileg örökké dicsőséges hadjárattá alakították át. A Haza igénybe vette minden tettrekész fiát, mindenkinek kimutatván a tért, hol erejét a haza javára érvényesíthesse. Főispánunkat a Nemezt független kormánya a csatatértől