Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

Gárdonyi Géza (1863-1922) akkor érkezett ide, miután családjával, a Ziegler családdal szinte az egész országot bejárta. Édesapja uradalmi gépészként dolgozott, Sályból költöztek Hejöcsabára. Itt végezte el Gárdonyi a régi katolikus népiskolában a 4. osztályt. Móra Ferenc (1879-1934) gyakran jött városunkba, kedves barátai várták. Az avasi pincében gondtalannak és boldognak érezte magát. Móricz Zsigmond (1879-1942) gyakran járt Miskolcon. A környéken, Ózdon is éltek rokonai, egyik leánya egy időben a miskolci színház színésznője volt, de Móricz sok irodalmi rendezvényen is szerepelt a városban. Miskolcról írott cikkében így vélekedett: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. E pillanatban el van hanyagolva. Az állam nem favorizálja. Nem kapott még egy kis egyetemet sem, nem kapott privilégiumokat... Én nagyon szeretem Miskolcot. Mindig gyönyörködtet a pezsgő élet, amely utcáin folyik..." Leggyakrabban az Abbázia (később Aranycsillag) Szállodában lakott a színházzal szemben. Miskolcon fejezte be az „Erdély" című trilógiájának kéziratát. Az írók Gazdasági Egyesülete, az IGE 1933-as lillafüredi konferenciáján Móricz volt az első előadó. Ez az esemény más szempontból is nevezetes, ugyanis ekkor és itt írta József Attila a 20. század talán legszebb szerelmes versét, az „Ódát" és a Babitsról szóló „Magad emésztő" című versét is. József Attila kapcsolatban állott miskolci újságokkal is, az 1920-as években a Miskolci Reggeli Hírlap 17 verset közölt tőle, például a Szegény ember szeretője, a Nem én kiáltok, az Aki szegény, az a legszegényebb című műveket. A költő járt az újság Városház téren lévő szerkesztőségében is. 1937. december 8-án a Szép szó című folyóiratnak az estjére azonban hiába várták, csak halálhíre érkezett meg. Az előadói emelvényen székét fekete lepellel vonták be, az est József Attila-emlékestté változott. (Lillafüreden, a függőkertben található emléktáblát a költészet napján megkoszorúzzák a miskolciak.) Lillafüredet a magyar irodalom jelképes centrumává akarták alakítani, több IGE-rendezvényt is tartottak városunkban. A legnevezetesebb az 1936os Miskolci Hét volt, amely 50 írót, „az egész élő magyar irodalmat" látta vendégül. Nevezetes írótalálkozókra került sor 1942-ben, 1962-ben, 1969ben és 1993-ban is. Annak a költőnek azonban, akit Illyés Gyula a 20. századi magyar költészet legnagyobb alakjának tartott, Szabó Lőrincnek (1900-1957) a város szülöttének alig volt kapcsolata Miskolccal. A Tücsökzenében írt szemrehányó sorait mindig lelkiismeret-furdalással olvassuk: „Szülővárosom, sose