Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc irodalom- és sajtótörténete

lesz szemed kóbor fiadon?" Az 1980 után kialakult Szabó Lőrinc-kultusz a város adósságát is törleszteni kívánta. A költő önéletrajzában így írt a városról: „Miskolc. - Itt születtem, itt voltam egészen kisgyermek. Emlékszem az Avasra és nagy salakhegyre valahol a vasútnál. Cselédünk kiejtett az ablakon, sírtam. Édesapám vasutas volt, felvitt a mozdonyra, nagyot fütyültem a gőzsíppal." A versekben megjelenik még a Búza tér, a Szinva, a miskolci villamos. Édesapját 1894-ben helyezték ide, itt nősült meg, itt született a fia, a mai Vörösmarty utca egyik, azóta lebontott házában laktak. (A közelben, a Szabó Lőrinc sétányon márványtábla őrzi emlékét.) A család kétszer élt Miskolcon, másodszor 1905ben tértek vissza. Szabó Lőrinc 1907-ig a Zöldfa utcai iskolába járt. Édesanyja, „a legszentebb cseléd" sírja a Deszkatemetőben van. A Tücsökzene „A miskolci deszkatemplom"-ban című verse erre utal. Szülővárosában 1933-ban és 1936-ban fordult meg újra, már mint ismert költő 1945 után az elhallgattatottak közé tartozott. A politikai légkör enyhülése lehetővé tette, hogy a város és a költő kapcsolata megújuljon. 1956. október 23-án tartották Miskolcon az első és utolsó szerzői estjét. Szabó Lőrincet elkísérte felesége, leánya, Gáborjáni Klára színésznő, Illyés Gyula és felesége is. Az est bevezető előadását Csorba Zoltán tanár, író tartotta, a szervezés elsősorban az akkor Miskolcon élő Bihari Sándor költő érdeme volt. Hatalmas közönség gyűlt össze a Kossuth utcai szakszervezeti székházban. (A ház falán márványtábla emlékeztet az eseményre.) A költő itt élte át az '56-os forradalmi eseményeket mintegy „óriási ciklon központi szélcsendjében." Életének utolsó nagy élménye így szülővárosához kapcsolódik. 1956 után is keveset emlegették Szabó Lőrincet, csak a 80. születésnapjához közeledve, ifj. Szabó Lőrinc (Lóci) és Kabdebó Lóránt professzor közreműködésével indulhatott meg emlékének ápolása. Ekkor állították fel Borsos Miklós szoborportréját. A Herman Ottó Gimnázium tantestülete és tanulóifjúsága vállalta, hogy kétévenként szavalóversenyt rendez a költő tiszteletére, a mozgalomhoz csatlakozott a költőről elnevezett általános iskola is. Az „Egy téli bodzabokor" című szép vers ihlette az Avasi Gimnázium előtt felállított Varga Imre készítette Szabó Lőrinc-szobrot, amelyet az utóbbi években sajnálatosan megcsonkítottak, tönkretettek. 1945 után Miskolcon az irodalom helyzete másként alakult, mint a többi nagyobb vidéki városban, Debrecenben, Pécsett, ahol a valóságos újjáépítéssel együtt megindult a szellemi újjáépítés is. Nálunk azonban sem nagy formátumú személyiségek, sem lehetséges fórumok nem segítették az irodalom „feltámadását".