Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)
Nevezetes miskolciak
nyai Kassához és Eperjeshez, felnőtt korában jogász végzettsége és közhivatalai (református egyházi tanácsos, tiszti ügyész, árvaszéki ülnök, szabadelvű pártelnök, majd polgármester) Miskolchoz, majd egy cikluson át tartó országgyűlési képviselősége a fővároshoz kötötte. Legendássá váltak azok a mondatai, amelyeket a város képviselőtestületétől búcsúzva mondott: „Mi volt nekem a polgármesteri állás? Nem csupán hivatal, tisztesség volt az részemre, mindenem, az életem volt az nekem..." Miskolcot a város külső képének megváltoztatása Magyarország egyik igen jelentékeny helyévé emelték. Miskolc nagy generációi, Palóczy-Szemere-Horváth egymástól tanulták, „vették át" a szakmai ismereteket. Soltész Nagy Kálmán Horváth Lajos országgyűlési képviselő mellé szegődött 1865-ben, s már polgármester volt, amikor a város számára megvásárolta a pusztulás elől Palóczy László emlékanyagát. Családja elődökben, „kortárs" testvérekben és utódokban is széles fává terebélyesedve közismert volt Miskolcon. Irma nevű leánya Tarnay Gyula későbbi megyei főispánnak lett a felesége. A családi sírbolt 1999-ben került elő az avasi temető Pázmány sorától északra, az avasi domb oldalában a borostyán erdő alól. (E késői tisztelgés oka az volt, hogy a korabeli újsághírek, gyászjelentések egymásnak ellentmondóak.) Napjainkban a kripta és környezete méltó megemlékezésre ad lehetőséget, s a síremléken emelkedő hatalmas oszlop minden oldala nevekkel teleírva mutatja, hogy a család számos tagjával képviseltette magát a város közéletében. Az egykori polgármester emlékét ma újra utca és iskolanév őrzi. Budai József (1851-1939) Budai József a Székelyföld egyik legkisebb településén a HáromszékUdvarhely megyei Bodoson született. Édesapja jómódú parasztember volt, aki Bem huszárjai között harcolt a szabadságharcban. Először orvosnak készült, majd tanár szeretett volna lenni. A kolozsvári egyetemen szerzett diplomát, s lehetősége lett volna geológus-asszisztensként ott maradnia. De a Habsburgokkal kiegyező magyar kormány iránti ellenszenve miatt nem volt hajlandó állami hivatalt, munkakört vállalni. Mivel a természet, a növények szeretete már több volt mint időtöltés, Pest közelében egy gyümölcsös tulajdonosánál vállalt kertész-állást. Később egy románok lakta erdélyi településre került, ahonnan hazakerült szülőfalujába. Otthon fanatikus megszállottsággal kezdett a gyümölcsnemesítéshez. Innen a millennium évében került Miskolcra, ahol a református főgimnázium természetrajz tanárként fogadta. A tudós kutató élete 1896 szeptemberétől 1939. január 20-ig összekapcsolódott az iskolával, és a tanítással, a múzeummal és a tudománnyal,