Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Nevezetes miskolciak

iskolával, és a tanítással, a múzeummal és a tudománnyal, kertjével és a hihetetlenül nagyszámú gyümölcsnemesítésével. 1897-1937 között. 1563 féle növényt gyűjtött, természetesen mindegyikből több példányt, így különleges értékű növénykollekciót alakított ki iskolájában, a miskolci múzeumban, és a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárában. Naplóiban pontosan leírta Miskolc környékét, a Bükköt, a Sajó- és Tisza-mellékét, illetve e területek növényzetét. Budai kötődése a szabadságharchoz és a függetlenséghez, különleges módon vezette el Czetz János tábornokhoz. Levelezésben állt vele, hiszen felesége Czetz Mária, a tábornok édestestvérének leánya volt. Ahogyan egyik almafajtáját Bem tábornokról, úgy egy másikat Czetz János tábornokról nevezte el. Tarnay Gyula (1855-1929) Vármegyei alispán, majd az első világháború időszakában a Sajó-parti ún. 5 600 ágyas kolerakórház kialakításával megbízott kormánybiztos, később főispán. A rá vonatkozó gazdag levéltári anyagból, sajtócikkekből és kötetre menő méltatásból kitűnik, hogy egri születésű volt, jogi tanulmányait Budapesten kezdte és Bécsben folytatta. Szakmai munkáját az egri törvényszéken, majd a mezőkövesdi járásbíróságon folytatta. 1895-ben lett Borsodvármegye alispánja. Feljegyezték róla. hogy minden erejével igyekezett megakadályozni Miskolc önállóságát, kiválását a megye közigazgatási rendszeréből. Azt viszont előnyére és pozitív jellemére utalva írták, hogy 1908. december 11-én az utolsó közös megyei és városi közgyűlésen képes volt olyan beszédet tartani és hangulatot kialakítani, ami ezt a korábbi „konok" alapállását feledtetni tudta minden résztvevővel. Az Erzsébet kórház, kiépítésében elévülhetetlenek érdemei, ezért (is) 1904-ben mezőkövesdi előnévvel magyar nemességet kapott. 1913-ban Tisza István nevezte ki megyei főispánná, s Tisza bukása után ő is lemondott, a politikától visszavonult. A tanácsköztársaság idejét börtönben töltötte, innen szabadulva közigazgatási és kulturális bizottságokban dolgozott. Az Erzsébet tér 2. számú házban (a mindenkori polgármesternek kijáró, a volt Szarvas gyógyszertár emeleti részén) lakott, innen is temették a vármegye halottjaként. Tarnai Gyulát 1913-ban Mezőkövesd díszpolgárává választották, de családi kötődései miatt az avasi kriptában helyezték végső nyugalomra.