A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)
Az ortodox templom ikonjai és liturgikus tárgyai (Kárpáti László)
menekültek a török invázió elöl, így kerültek a Szerémségbe, és itt vették fel a Ioannu helyett a szerbesen hangzó Jankovic családnevet. A mester jó érzékkel ismerte fel a virágzó görög-macedovlach közösségek luxusigényét, pompakedvelését, igényességét. Ennek jegyében alkotta meg az egri, miskolci, pesti, karcagi templomok berendezését és nagy valószínűséggel az ő műhelyéhez köthető az egykori balassagyarmati és tokaji képfal megfaragása is, de szerzősége nem zárható ki a hajdúdorogi görög katolikus templom ikonosztázion esetében sem. Hogy sajátos karakterű művészetének hol kereshetjük gyökereit, semmivel össze nem téveszthető stílusa, milyen impulzusok hatására alakult ki, nem tudjuk. Munkái rendkívül közeli rokonságot mutatnak a kamenicai templom Vujatovic nevével jelzett berendezésével. Egybehangzó vélemények szerint mesterünk munkásságának csúcspontja miskolci munkája. Bár mindenkor arra törekedett, hogy a faszobrász munka teljes összhangba legyen az architektúrával, ezt a vágyott harmóniát ebben a müvében sikerült maradéktalanul elérnie. Az oroszukrán hagyományokat követő ún. magas ikonosztázion típus itt a teljes diadalívet kitölti, mégpedig úgy, hogy kihasználja annak erős tagoltságát: nemcsak a homlokívre és függőleges falszakaszaira fordul ki. hanem az intradosz síkját is kitölti. A koronázó párkányig négy vízszintes sávban helyezkednek el a képek, amelyeket gazdag levelesindás, füzér és szalagdíszes azsúrozott faragványok kereteznek. A tükörszimmetrikus kompozíció bázisán (lábazati mezőjében) nyolc ószövetségi jelenet látható. A rizalitszerűen kiugró középtengelyben lévő kétszárnyú királyi ajtót az Örömhírvétel jelenete díszíti, utalva az üdvtörténet egyik legfontosabb eseményére az Ige megtestesülésére. Ugyanitt a záradék faragott ornamentális keretében a régi Szent Naum kápolnából származó, a ráckevei Gruntovics féle műhelyben festett ikon látható. Az északi és déli diakónusi ajtókon Szent Mihály arkangyal, valamint Szent István első vértanú ovális képe kapott helyet. A királyi ajtó két oldalán Krisztus és Keresztelő Szent János az Előhírnök, illetve az Istenanyja és Szent Naum trónus ikonja, vagy alapikonja kapott helyet. A képfal ikonjait Anton Kuchelmeister bécsi festő készítette kivéve a 4 trónusikont, amelyek Feodoszíj Janinka „munkaországi piktor" ecsetjét és tehetségét dicsérik. Eddig csak sejtett szerzőségét a közelmúlt kutatási igazolták, amikor is a Szent Naum ikonon előkerült a mester szignója az alábbi szöveggel: „A csodatévő és Istenhordozó Szt. Naum atyánk ezen ikonját megfestettem én Theodosziju Janinka és ez felajánltatott Isten szolgája Dimitriu Lika által az 1794-ik eszten-