A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001)

A miskolci ortodox templom és sírkertje (Összegzés)

re, aki négy évtizeden keresztül tudott eleget tenni megbízatásának. Popovics Szilárd Konstantint Pikó Mózes követte, majd öt a jelenlegi parókus, Boleszka László. A miskolci közösség utóbbi évtizedbeli nehézségeiről, az anyagi lehetőségekről az ikonosztázion restaurálásáról éppen úgy az ő véleménye a leghitelesebb forrás, mint ismerete a miskolci közösség orientációja, hovatartozása kérdésében. Ez természetesen már nem a görög macedovlach közösség XVIII-XX. századi története, hanem olyan velünk élő valóság, amely az egyházközség XXXXI. századi életéről szól. A tanulmánykötet legterjedelmesebb része a miskolci ortodox temetők történetével foglalkozik. Dobrossy István arra vállalkozott, hogy a Miskolc monográfia legújabb kutatási eredményeire, másrészt a halotti anyakönyvek bejegyzéseire támaszkodva azonosítsa az egykor volt és ma is létező temetkezési helyeket. Adatai szerint az első hivatalos - anyakönyvezett - temetés 1726-ban történt Miskolcon. (Minden valószínűség szerint ezt megelőzően katolikus szertartással temették el azokat a balkáni kereskedőket, akiknek a helybeliek magyar nevet adtak pl. Görög Pál, Görög Demeter.) Az első temetések a mindenszenti temető keleti végében történtek, ahová 1726-1782 között 56 személyt - nevük szerint balkáni kereskedőket - temettek el. (A mindszenti római katolikus, mellette az evangélikus temető ma is „működik", de ez csupán arra szolgál, hogy az első ortodox temető helyét meghatározhassuk.) A közösség második temetője a tetemvári kálvinista sírkert volt, amelynek északnyugati sarkában temethették el halottaikat. 1782-1784 között 3 felnőttet és 11 gyermeekt hantoltak el ezen a területen. 1784-ben a város akkori közös temetőjében vásárolt a görög közösség egy földdarabot, amelyet „nekünk temetésre kijelölt hely"-ként emlegettek, míg használták. Egy évszázad múlva 1884-ben a közösségnek már mindössze csak 7 halottja volt. Közülük egy temetés Szolnokon történt, egy-egy személyt a róm. kat. temetőben, ill. a templom sírkertjében temettek el, míg a többiek a „közös temetőbe" kerültek, amely a „tetemvári gör. kel. temető" volt. A XX. század első évtizedében 25 temetés történt. Bár előfordul Diósgyőr, az avasi ref. temető, a katolikus, ill. a köztemető, az elhunytak többségét még a görögkeleti temetőben hantolják el, s csak azok kerülnek a templomkertbe, akik vagy valamelyik történelmi kereskedőcsalád leszármazottjai, vagy azzal valamilyen rokonsági kapcsolatban vannak. A miskolci ortodox közösség harmadik temetője tehát 1782-től a közösség teljes asszimilálódásáig, ill. megszűnéséig működött. (Ma már e temetők egyike sem létezik.)