Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
készlet típusok szerinti összetétele megdöbbentően azonos a suba-lyukiéval 127 . Ugyanakkor maguk a kőeszközök alig hasonlítanak, mert az érdi embercsoport az eszközeinek 75%-át kvarcitkavicsból készítette 128 , amely körülmény nagymértékben meghatározza a kinézetüket. Életmód, vadászat A Suba-lyukban megtelepedett emberek ugyanúgy vadász-gyüjtögctő életmódot folytathattak, mint a paleolitikum más embercsoportjai. A gyűjtögetéssel megszerzett növényi élelmiszereikre vonatkozóan nincsenek adataink. A vadászatukról a zsákmányállataik csontmaradványai tanúskodnak, amelyeket a vadászati zoológia vizsgálati módszerével tudnak szóra bírni a szakemberek 1 " 9 . A Suba-lyukban napvilágra került állatcsontanyag ilyen szempontú részletes elemzése még nem történt meg. A paleontológiái feldolgozásban közölt információk alapján azonban levonhatunk néhány általánosabb következtetést a vadászatra vonatkozóan is 130 . Zsákmányállatnak elsősorban a növényevő fajokat tekintjük, amelyeknek nem élőhelye a barlang, bár nem zárható ki a ragadozók elejtése sem 131 . Legnagyobb problémát a barlangi medve maradványok okozzák, amennyiben természetes módon elhullott állatok is lehetnek. Amióta azonban Érden nyílt színi telepen a számarányuk a 90 %-ot is meghaladta, semmi kétség sem férhet hozzá, hogy intenzíven vadásztak rájuk az ősemberek. A 3. rétegben barlangi medve, barna medve, gímszarvas, őstulok, zerge, kőszáli kecske, vádló és gyapjas orrszarvú voltak a zsákmányban. Ali. rétegben barlangi medve, barna medve, rénszarvas, gímszarvas, óriásgím, őstulok, bölény, zerge, kőszáli kecske, vadjuhféle, vádló, vadszamár és mamut került terítékre. 132 Figyelembe véve ezen állatfajok természetes ökológiai igényét, megállapítható, hogy mindkét embercsoport kihasználta a barlang földrajzi helyzetéből fakadó előnyöket, vagyis a hegység belsejében, a hegylábi dombságon és a dombság előterében elterülő síkvidéken egyaránt vadásztak. Bár nagyjából ugyanazok a fajok szerepelnek a két listában, a számarányaik jelentősen eltérnek. A Tipikus Moustérien vadászai leginkább a kőszáli kecskét kedvelték, majd a lovat és az orrszarvút. Ezzel szemben a Quina típusú Moustérien emberei első helyen a barlangi medvét vették célba, s csak ezt követte a ló, a kőszáli kecske és a zerge. Elgondolkodtató, hogy az érdi lakosok a barlangi medve után második helyen szintén a vadlovat részesítették előnyben 133 . A többi bükki lelőhely A Suba-lyuk régészeti anyagának vizsgálatánál nyert új eredmények fényében megvizsgáltuk a bükki moustérienbe sorolt többi lelőhely leleteit is 134 . Fentebb említettük, hogy egyedül a Büdös-pest szolgáltatott gazdagabb régészeti anyagot. Kadic Ottokár szerint ebben a barlangban is két kultúrréteget tártak fel 133 . Vértes 127 Mester Zs. 1989., 29. p. 128 Gábori-Csánk V. 1968., 125. p. 129 Ezt a módszert éppen az érdi telep elemzése közben dolgozta ki Kretzoi Miklós és Gábori-Csánk Veronika. 130 Gábori M. - Gábori-Csánk V. 1977., 183-184. p. 131 Vörös 1. 1984., 11-13. p. 132 Mottl M. 1938. 133 Gábori M. - Gábori-Csánk V. 1977., 185. p. 134 Mester Zs. 1994. 135 Kadic O. 1934., 64. p.
