Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
László ebben az iparban látta a bükki Moustérien-Szeletien átfejlődés bizonyítékát 136 . A leletanyag rétegtani revíziója itt is kimutatta, hogy a pleisztocénben keletkezett nyolc réteg (10-3. számúak 137 ) közül ötben (8-4.) voltak pattintott kövek. A leletanyagot nem lehet a Suba-lyukhoz hasonlóan kulturális egységekre tagolni. A kőeszközök együttesében a Bükk vidéki középső-paleolitikum többféle iparának nyomai megtalálhatóak. Mindez arra utal, hogy a hegység északkeleti részén, a Forrás-völgyben nyíló barlangot a Tipikus Moustérien, a Quina típusú Moustérien és a Bábonyien csoportjai is látogatták, de huzamosabban egyikük sem telepedett meg ott. Mivel a pattintott kövek döntő hányada a szeletaiak által is kedvelt nyersanyagból, üveges kvarcporfírból készült, valamint igen nagy mennyiségben vannak köztük az apróbb szilánkok, gyártási hulladékok, ezt a lelőhelyet mint kőeszközkészítő műhelyt tartották számon a kutatók. Vizsgálataink alapján azonban úgy látjuk, hogy ez az értelmezés nem tartható fenn. A leletanyag egyrészt nem egy kultúra terméke, másrészt, ha a kőeszközkészítés műveletsorának figyelembe vételével elemezzük, az összetétele nem felel meg egy pattintó műhely emlékanyagának 138 . A bevezetőben felsoroltak közül a kisebb mennyiségű régészeti anyagot tartalmazó lelőhelyek leletei nem elég karakteresek ahhoz, hogy kultúrafácicshez sorolhatóak legyenek. A Kecskésgalyai-barlangban pedig bizonyosan több különböző kultúra emlékei kerültek napvilágra 139 . Külön említést érdemel viszont a Sólyomkúti-sziklaüreg (Vidróczky-barlang) néhány kőeszköze, mert közülük kettőnek a nyersanyaga biztosan a mai Lengyelország területéről származik. Mivel a középső-paleolitikumban nem feltételezhető kereskedelmi kapcsolat, Vértes László egy neandervölgyi csoport délre vándorlásával magyarázta a két eszköz idekerülését 140 . A Sólyomkúti-sziklaüreg leletcinek előkerülési helyét illető számos bizonytalanság miatt ez a kérdés pillanatnyilag nem tisztázható, azonban az utóbbi évtized kutatási eredményei fényében felvetődik az a lehetőség, hogy nem is egy Moustérien kultúrájú embercsoport emlékei, hanem tartozhatnak a középsőpaleolitikus Bábonyienhez vagy a felső-paleolitikus Aurignacicnhez is 141 . Az utóbbi másfél évtized kutatásai a Bükk északkeleti részén az eddig leírtaktól különböző Moustérien kultúrafáciesek meglétét is kimutatták. 1988-1989-ben a miskolci Avason Ringer Árpád egy addig ismeretlen őskőkori bányát tárt fel. Az ásatási megfigyelések arra engednek következtetni, hogy itt a Levalloiso-Moustériennek volt telepe, amelyhez egy kezdetleges kovafejtő is tartozott, ahol az ősemberek hatalmas kvarcitkavics ütőkövekkel szabadították ki a kovapadból a kiváló minőségű kovarögöket 142 . 130 Vértes L. 1965., 131-134. p. 137 A rétegek számozását az Országos Földtani Múzeumban őrzött eredeti metszetrajzoknak megfelelően használjuk, vagyis fentről lefelé. A Kadic Ottokár összefoglaló könyvében közölt ábrán (Kadic 0. 1934., 62. p., Fig. 27.) a számozás fordított és az egyik réteg hiányzik. A problémával kapcsolatban bővebben ld. Mester Zs. sajtó alatt. 138 Mester Zs. 1995. 139 Mester Zs. 2()()()a. 140 Vértes L. 1965., 122-123. p. 141 Mester Zs. 2000b. 142 RingerÁ. 1993b., 78. p. SO
