Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

26. ábra. A Bábonyi-kultúra két kőeszköze a répáshutai Balla-barlangból. Bal oldalon egy korláti nyersanyagból készült szakóca zárt, hogy a szomszédos régiókban élt népcsoportok a Bábonyi-Szeletai-kultúrától kölcsönözték ezeket az eszköztípusokat. Különösen izgalmas őstörténeti kérdés, hogy honnan is származott a levélalakú lándzsacsúcs készítésének az ötlete, és hogyan kapcsolódik ez a Bábonyi ipar micoquien elemeihez. Több éve tudjuk, hogy a finom levéleszközök készítése nem a micoquien tradíció szerves része. A kárpátaljai Királyházán (Korolevo) sikerült kimutatni, hogy e típus már a 200 ezer éves rétegben is jelen van, és egyáltalán nem kapcsolódik micoquien elemekhez.'

03 Feltételezhetően ez a hagyomány Közép-Európában született,

104 majd az utolsó interglaciálistól keveredett a kontinensünk nyugati területeiről, vagy esetleg a DélnyugatÁzsiából, a Levante partvidékről a térség felé vándorolt Micoquiennel.'

05 A kérdés eldöntése az 1999-ben elkezdett Szeleta kutatási programtól, továbbá a sajóbábonyi Méhész-tető, Mályi Öreg-hegy és más bábonyien lelőhely feldolgozásától s további ásatásaitól várható. Taubachien A bábonyiakkal egyidőben élt a Keleti-Bükk másik - több lelőhelyen képviselt - régészeti kultúrája, a Németországból, Csehországból és Szlovákiából több lelőhelyről ismert, s 1981-től Taubachien néven elkülönített középső-paleolit ipar.

106 A kárpátaljai Királyháza (Korolevo) lelőhely V. kultúrrétege - különböző publikációk szerint - 200 ezer éves. 4

RingerÁ. 1995.. 15-18. p. 15 RingérÁ. 2000., 182-183. p. 16 Valoch, K. 1988.