Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

Diósgyőr-Tapolca-barlang A XIX. században pincévé alakított kis karsztüreg feltárását Szendrei János, Miskolc város neves történetírója kezdte meg 1883-ban. Az ősember nyomára azonban csak Gaál István és Saád Andor talált rá 1932-1934-ben, és több egymás alatti rétegből gazdag őskőkori leletanyagot tárt fel. A kőeszközök közül mindig kizárólag a szeletai típusúakat hangsúlyozták, így a barlang Vértes László régészeti kézikönyvében is a Szeleta-kultúra lelőhelyei között szerepel. 1973-ban Hellebrandt Magdolna Saád Andorral együtt végzett lcletmcntő ásatást a bejáratban, amikor több szintben is megtalálták a barlang elé kifutó paleolit kultúrrétegeket. 1988-ban a szerző 18 m-re a karsztüregtől, a barlangi kitöltéssel jól párhuzamosítható szabad ég alatti eltemetett talajokkal tagolt löszös rétegsort tárt fel. Közvetlenül a Szinva kavicsteraszára települt s a barlang legalsó, világosbarna rétegével azonos löszrétegben, 4 m mélyen a Taubachi-kultúra emlékeire bukkant - mamut, gyapjas orrszarvú, bölény és barlangi medve csontjai mellett. A kis felületre szorítkozó ásatáson egy lapos porfírit kavicsokból kialakított felszín is előkerült, ami egy lakóépítmény padlózatához tartozik. A barlang kitöltésének pontosabb korbesorolását az 1988-as ásatás után sikerült megadni. Eszerint a felső sötétszürke réteg, az ún. Arcy-Stillfried interstadiális talajképződménye, amelynek kora 32-26 ezer év. Az alatta fekvő barna réteg két részre oszlik. Közülük a felső az ún. Hcngelo interstadiálishoz kapcsolódó talaj. Képződménye 39 és 36 ezer év között valószínűsíthető. E két réteg leletei a Szeleta-kultúrához tartoznak. A barna réteg diszkordanciával, réteghiánnyal elváló alsóbb része az Emiliáni 5a-5c alstádiumokkal egyidejű s az utolsó interglaciális második felével párhuzamosítható. Korát a Kretzoi Miklós által az ősállati csontleleteken meghatározott Hystrix rágásnyom alapján is ide sorolhatjuk, és a Lambrechtbarlang 4. rétegével vethetjük egybe. Ebben és az alatta települő löszös, világosbarna rétegben - ami időrendileg az 5d Emiliáni-féle alstádiumnak felelhet meg - bábonyi jellegű és kvarcitkavicsból, vörös porfiritból és üveges kvarccsoportból készült taubachi típusú régészeti leletek kerültek napfényre. A Diósgyőri várral szemben, a Vár-tető alatti sziklafalban, a strandfürdő területén létesített szauna mögött nyílik a barlang, amelyben 1973-ban úszómedencét alakítottak ki. (Ringer Á.)