Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

25. ábra. Miskolc Kánás-tető. A középső-őskőkori Bábonyi-kultúra lelőhelye A nyíltszíni bábonyi lelőhelyek általában kedvező közlekedési helyeken és magas, jó kilátást biztosító dombtetőkőn sorakoznak. Kevés az olyan szélvédettebb, vonulatok övezte alacsonyabb tető - mint a miskolci Kánás -, ahol gazdag bábonyi lelőhelyet találhatunk. A szabad ég alatti lelőhelyeken a mezőgazdasági munka felszínre forgatja a paleolitokat. Rendszeres és megfelelő alaposságú gyűjtéssel azonban ezek az ún. szórványlelőhelyek is szóra bírhatók. A sok-sok éves gyűjtés nyomán megismerhető az ősemberi település egykori szerkezete. A megfelelően rögzített adatokból kirajzolódnak az eszközkészítés és a különféle más munkavégzés helyei. Ilyenre nyílt mód a Kánáson. A Ny-K irányban enyhén lejtő tető legmagasabb pontja körül a kőkések és lándzsahegyek, az ellentétes póluson, a lankás felszínen meg a bőrkaparók koncentrációja tűnt ki. Bizonyosra vehető - egyáltalán nem meglepő és egyedülálló esetről van szó -, hogy az előbbi településterületen a férfiak, az utóbbin pedig a nők folytatták - a kidolgozásra szánt nagy bőrök kifeszítésére alkalmas lankán - mindennapi munkájukat. Ilyen és hasonló településszerkezet persze nem mindenütt nyomozható. Hiányzik ez az átlagos, mindössze pár tíz méter átmérőjű lelőhelyeknél. Ezek a 25-30 fő körüli területi csoportok tanyahelyei lehettek. A nagyobbak, amelyek hossza elérheti a 120-150 métert is és sajátos struktúrát is mutatnak, többszöri, azonos rendben ismétlődő megtelepedésekre utalnak. A Bábonyi-kultúra népe a bükki barlangokban is megtelepedett. Innen - a Szeletából. a Diósgyőr-Tapolca- és a Balla-barlangból - bukkantak napfényre első emlékeik. Ezeket azonban régi kutatóink automatikusan a Szeleta-kultúrához sorolták A répáshutai Balla-barlangból egy különösen jellegzetes, korláti hidrokvarcit nyersanyagból készített szép szakócát is szeletainak véltek, bár ehhez az újabban leírt kultúrához tartozik. A bábonyiak különleges újítása a valódi, kétoldalon kidolgozott levél alakú lándzsahegyek voltak. Az iparban a micoquien elemek mellett a levél alakú hegyek, kések és kaparóeszközök, továbbá néhány felső-paleolitikumot megelőlgező típus igen sajátos specifikumok. Úgy tűnik, Európa közepén e technológiai és tipológiai hagyomány a Bábonyiés a belőle származó Bükki-Szeleta-kultúrában bontakozott ki, és jutott el a legmagasabb szintre. A Fejlett-Szeletai pompás „babérlevél alakú" kőhegyek a maguk nemében egészen egyedülállóak, nem csak Közép-Európában, hanem az egész kontinensen. Nem ki-