Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

24. ábra. Jellegzetes kőszerszámok a Bábonyi kultúrából. Miskolc Kánás-tető őskőkor végére eső fokozat, az Althmühl csoport, pompásan megmunkált levél alakú kő lándzsahegyeivel. A Bábonyi-kultúra korát a dél-német Bockstein csoport és más hasonló korú micoquien leletanyaggal történt összehasonlítás alapján az utolsó interglaciálisra és az azt követő würmi eljegesedés elejére lehetett valószínűsíteni. Később ezt igazolták az őslénytani adatok, majd a részletes rétegtani vizsgálatok is. Kiderült, hogy a bábonyi leletek az e korhorizontban képződött őstalajok s azok között települő löszrétegekhez kapcsolódnak. 1999-ben Manfréd Frechen termoluminenscens korhatározást végzett az e rétegtani horizont alatti és a rajta fekvő löszmintákból. Az ezekre kapott abszolút dátumok átlaga 150 és - 93 ezer év, ami a Bábonyi típusú középső-paleolitikumot a napjainkét megelőző eljegesedések közti nagy felmelegedés, az Eem és a következő eljegesedés kezdetére rög- • 102 Zltl. Mint említettük, a bábonyiak különösen szívesen használták a Szeleta-kultúra megszokott nyersanyagát, az üveges kvarcporfírt. Ennek származási helye Miskolc szomszédságában, Bükkszentlászló fölött található. Másik kedvelt nyersanyaguk, egy mézszínű, gyökérképletekkel átszőtt, áttetsző hidrokvarcit válozat volt, aminek a forrását a hernádvölgyi Korlát Ravasz-lyuk-tetőről ismerjük. Nincs olyan Bábonyi-kultúrás lelőhely, ahol ne lehetne kész eszközt, vagy legalább gyártási hulladékot találni ezekből a kovafélékből. A két leggyakrabban használt nyersanyag kijelöli a kultúra Borsod-Abaúj-Zemplén megyére eső központjait: MiskolcSajóbábony, illetve Arka-Korlát vidékét. Bosinski, G. 1967. RingerÁ. 2000., 181-187. p.