Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

A kontinensen a Rajnáig a szakóca kultúrák, ettől a Kárpátok legkeletibb vonulatáig pedig a kavicsiparok éltek. A Kelet-európai síkvidék viszont ekkor még lakatlannak tekinthető. Bükk, Cserehát, Tokaj-Eperjesi-hegység Borsod-Abaúj-Zemplén megyében először Herman Ottó határozta meg alsó-paleolit, chellesi komáknak a nevezetes Bársony-házi szakócákat, majd Roska Márton említett ilyen idős szakócaleleteket, Korlát Ravasz-lyuk-tetőről.

89 Jóval később Vértes László úgyszintén az alsó-paleolitikumhoz sorolta a Lambrecht Kálmán-barlang őskőkori emlékeit.

90 Néhány éve a szerző hívta fel a figyelmet az alsó-paleolitikum jelenlétére a miskolci Avason és Kiskőbányán, illetve a Bódva-Szendrő-Edelény közötti szakaszán, valamint a Sajó völgyében, Vadna község mellett.

91 Miskolc északi határában a 180-220 m tszf. magasságú dombokon sok helyütt bukkanunk - közvetlenül a harmadidőszaki kőzeteket borító - homokos-kvarcitkavicsos folyóvízi üledékre. Ezek az Ős-Sajóból rakódtak le a pleisztocén elején, amikor a Szinva Ny-K irányú völgye nem zökkent még be, és nem jött létre a mai árkos medencesüllyedék, egészen új völgyhálózatot és domborzatot alakítva ki. 2 Az Ős-Sajó hordalékanyagára helyenként kisebb-nagyobb vastagságú idős lösztakaró települ. Ebből az Avassal szemközti Akasztó-bércen alsó-pleisztocén talajokat sikerült kimutatni. Ezek az ún. Dunaföldvár típusú eltemetett talajok a Duna mellett a paksi középső-pleisztocén összleténél idősebbek, és a Brunhes-Matuyama paleomágneses határ, vagyis 730 ezer évnél öregebbek. Képződésük pedig az alsó-jégkori iterglaciálisokban az eljegesedések közötti meleg szakaszokban történt, a maitól eltérő, szubtrópusi éghajlaton. Ezzel függ össze élénkvörös színük és több talajtani jellemzőjük, melyek alapján jól azonosíthatók, az ország bármely részén kerüljenek is elő.

93 Miskolc-Kiskőbányán egy ilyen őstalajban bukkantunk rá az 1998-ban végzett ásatásunkon a megye legrégibb őskőkori leletanyagára. Az idősebb alsó-őskőkori leletes szint a jelenlegi felszíntől egy-másfél méter mélyen feküdt. Ráadásul itt még egy másik, jóval fiatalabb - a következőkben ismertetendő - alsó-paleolitikumot is sikerült eredeti rétegtani helyzetben megtalálni. Ez a Dunaföldvár-típusú eltemetett talajra - amiben a kvarcitkavics eszközök feküdtek - eróziós diszkordanciával, vagyis eróziós réteghiánnyal települt képező-pleisztocén löszhöz kapcsolódik. Északkelet-Magyarországon gyakori jelenség, hogy a felszínen vagy fel színközeiben igen idős pleisztocén rétegek fekszenek, ami a felszínformáló folyamatok hatására alakult ki így. A régészeti-őstörténeti lelőhelyek és kutatásuk szempontjából ez a jelenség hátrány is, meg előny is. Hátrány azért, mert a felszínközeli szintekből általában kilúgozódik a mésztartalom. így az ősember településein eredetileg ott hagyott csontmaradványok elpusztultak és nem értékelhetők. Más szempontból ez a jelenség viszont azért előnyös, mert akár egy-egy dombtetőn is egészen különböző korú rétegmozaikok alkotják a felszínt, s ezáltal az őskőkor egészen különböző, nemegyszer nagyon régi szakaszából is rábukkanhatunk a paleolit kőszerszámokra. Más területeken - például a Duna-kanyarban ilyen szerencsés lehetőség teljesen kizárt. Hiszen a gyors löszkepződés miatt ott már a néhány tízezer éves rétegek is a felszín alatt sok-sok méterre fekszenek. Roska M. 1914. 90 Vértes L 1965. 91 RingerÁ. 1994., 15-16. p. 92 Ringer Á, 1993. 93 Hahn Gy. 1992. - Pécsi M. 1993.