Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
A kavicseszközös alsó-paleolitikum emlékei a megyében újabban jelentősen megszaporodtak. Ilyeneket - mint említettük - a Bódva- és Sajó-völgyben ismerünk. A Bódva-folyó mentén az egyik legérdekesebb alsó-paleolit előfordulás az Edelény határában emelkedő Akácos-hegyen található. Itt a felhagyott kőfejtőben lőteret képeztek ki az 1980-as évek második felében. Ekkor metszették meg azt az érdekes rétegsort, ami leginkább egy sokszínű tortaszeletre emlékeztet (3.fénykép). Ez csak a felső része a Bódva 9 m magas folyóteraszán lerakódott közel 10 m vastagságú rétegsornak. Ebből a szelvényből több szintben kerültek elő kvarcitkavicsból és kovából készült alsó-őskőkori kőszerszámok és gyártási hulladékok, szilánkok. Az alapos elemzések nyomán kiderült, hogy a paleolitok egy része biztosan a jóval magasabb, mögöttes kavicsterasz felszínéről került erózió, vagy jégkori talajfolyás eredményeként a „tortaszelet" közepére. 1991-ben a magyar őskőkorkutatás miskolci születésének 100. évfordulójára rendezett emlékkonferencia alkalmából külföldi kollégákkal is megvitattuk az edelényi lelőhelyet és rétegsort. A vélemény egyöntetű volt: a legfelső vörösbarna erdőtalaj a 200 ezer év körüli utolsó előtti interglaciális során képződhetett. Az alatta lévő, hasonló paleotalaj, aminek a legfelső részébe ágyazódott be az áttelepített lelctanyag, valószínűleg még egy interglaciálissal idősebb. így a 27 m magasságú teraszról lehordódott paleolitok kora soksok százezer évre becsülhető. A Bódva bevágódásának mértéke hozzávetőleg 3 m volt 100 ezer év alatt. Ahhoz tehát, hogy az egykori völgytalp 27 m magasra kerüljön, igencsak tetemes idő kellett (4. fénykép). A Sajó-völgyi Vadna település mellett, a Temető-domb 35 m relatív magasságú folyóteraszán szintén idős pleisztocén vörös talajok nyomait sikerült kimutatni. Ezekből két különböző alsó-őskőkori leletanyagot is gyűjtöttünk. Az egyik sorozat andezitből készült. Közülük egy kezdetleges, néhány pattintással kidolgozott hasító eszköz (21. ábra) különösen jellegzetes. Hasonló andezit nyersanyagú idősebb paleolitikumot a kárpátaljai Királyháza (Korolevo) lelőhely sok százezer éves rétegéből ismerünk. Ugyanerről a lelőhelyről egy másik alsó-őskőkori leletsorozatot is ismerünk. Ezeket kvarcitkavicsból dolgozták ki. Patinájuk alapján is fiatalabbak az andezitből készülteknél. Hozzájuk hasonlókat a gerencse-hegységi Szelim-lyuk E 5 rétegéből ismerünk. Ennek a barlangi rétegnek a kora bizonyosan idősebb 110-130 ezer évnél, vagyis az utolsó interglaciálisnál 94 (23. ábra). Nagyjából ugyanilyen korú lehet egy egészen más típusú leletanyag, amit szintén először 1998-ban sikerült biztos rétegtani helyzetben feltárni. A lelőhely a már bemutatott miskolci Kiskőbánya. Innen, a felső kultúrrétegből származó kőszerszámnak a németországi weimar-ehringsdorfi paleolit őstelepen találtakkal mutatnak nagyfokú egyezést. A hasonlóság olyan mértékű a két leletanyag között, hogy néhány esetben szinte a megszólalásig egyező kőszerszámokat is találunk. így például a kis kollekciókban ismert egy ehringdorfi típusú „vezéreszköz", egy hosszúkás, levél alakú hegy is (II. tábla). Ez a kisköbányai, már a középső-paleolitikum technológiai és tipológiai jegyeit mutató ipar az ehringdorfi lelőhely alapján -aminek jól ismerjük a korát - valószínűleg a neandervölgyi ember korai változatának az emléke. Hozzávetőleg 200 ezer éves. Pécsi M. - Ringer Á. 1987., 119-12l.p.
