Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

22. ábra. idős alsó-paleolit kvarcit eszközök és szakócák a miskolci Avas-tetőről. Tóth Lajos és Zámborszky Andor gyűjtése A korai-őskőkori kavicskultúrákban csak tucatnyi kőeszköztípus fordul elő. Ezzel ellentétben a szakócás eszközkészleteket a típusok megnövekvő száma jellemzi, ami a munkafolyamatok sokoldalúságát bizonyítja, s egyben a nemek közötti növekvő munkamegosztásra is utal. A korai- és alsó-őskőkori iparoknál a már említett időtlenséggel s az óriási területeket átfogó, kontinentális méretű elterjedéssel találkozunk. Ez utóbbi nem csak a lassú fejlődés, hanem a társadalmi-rokonsági rendszer szempontjából is érdekes. Olyan népességekre lehet ugyanis ebből következtetni, amelyeknél az egyének szabadabban kerülhettek egyik közösségből a másikba - folyamatos információ- és géncserét biztosítva mint a - jelek szerint sokkal - izoláltabb középső- és késő-őskőkori kultúráknál, paleoetnikumoknál kevésbé létezhetett. Az alsó-paleolitikumra a korábbi magkő- és szilánkeszköz készítés hagyománya kiszélesedett. A szakóca tradíció az előbbit, míg az ím. clactonien, tayacicn és a levalloisicn az utóbbit gazdagította. Az alsó-őskőkorban az akkor lakott Ovilág területén szemmel láthatólag megszaporodnak a lelőhelyek; lassan ugyan, de nő a népességszám. Európába Afrikából a Gibraltári-szoroson, Kisázsiából a Boszporuson és Dardanellákon keresztül számolhatunk többszöri bevándorlással.