Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

állapítható meg. Thoma három ilyen fázist különít el, de csak a Homo sapiens fajon belül (mert ő a Homo erectust és a Homo neanderthalensist a Homo sapienstől csak alfaj i szinten tartja elkülöníthetőnek): - az Archanthropus fázis (az afrikai és az eurázsia „előember": a Homo erectus), - a Paleanthropus fázist (az eurázsiai „ősember": a Homo neanderthalensis), - a Neanthropus fázist (az összes földrészt meghódító mai ember: a Homo sapiens). Ebben az osztályozásban azonban nem szerepelnek az Australopithecinák és a Homo nem korai alakjai, ezért a következőképpen módosítjuk: 1. fázis: Praeanthropus („majomember"), ahova a még pongid jellegeket is mutató Australopitecinák tartoznak, 2. fázis: Archanthropus („előember"), ahova minden korai Homo (H. rudolfensis, H. habilis, H. ergaster, H. erectus) tartozik, 3. fázis: Paleoanthropus („ősember"), ahova az összes neandervölgyi típusú ember tartozik, 4. fázis: Neanthropus („mai ember"), ahova a Homo sapiens tartozik.

68 Ennek az osztályozásnak is vannak azonban nehézségei. Az egyik az, hogy a Praeanthropus elnevezés nem felel meg a „majomember"-nek, azonban az ennél jobban megfelelőek, mint például az Antropopithecus, a Pithecanthropus, vagy Paranthropus már korábban leírt taxonokat jelölnek, illetve, hogy a „majomember" elnevezés az először Pithecanthropusként leírt jávai Homo erectusokra használatos, továbbá, hogy a neander-völgyiek nem ősei a Neanthropusnak, hanem egy kihalt mellékágat képviselnek. A másik nehézség pedig az, hogy a hominida leletek egy részének az egyes fázisokba, illetve taxonokba való besorolása vitatott. Ez részben a mozaik-evolúciónak (annak a jelenségnek, hogy az evolúció során a különböző jellegek változásai eltérő sebességűek lehetnek), részben pedig annak a ténynek köszönhető, hogy az egyes fajok korai, vagy késői alakjait nem lehet biztosan megkülönböztetni az őket megelőző, vagy felváltó fajok alakjaitól. Afrika: az emberiség bölcs ője Az emberfélék kialakulásának a helyéről több, mint száz éven keresztül folyt a vita, amely csak az utóbbi évtizedekben dőlt el. Darwin véleménye az volt, hogy az ember kialakulása nagyobb valószínűséggel tételezhető fel Afrikában, mint bármelyik más földrészen.

69 Vele közel egyidőben mások, például Haeckel - a korabeli, az emberi evolúció gondolatát el nem fogadók által adott csúfnév szerint a „jénai majom-professzor" - viszont abból indult ki, hogy Ázsiából ekkor már ismertek voltak az emberhez közel álló Hominoideák (ősgibbonok) fossziliái (más földrészről ekkor még nem kerültek elő hasonló leletek), ezért az emberré válás színterét Ázsiában tételezte fel.

70 Haeckel elképzelését néhány évvel később már fosszilis bizonyíték is alátámasztotta, mert a holland E. Dubois Jáva szigetén 1891-ben megtalálta azt a leletet, amelynek a fejlettségi szintje Haeckel elképzelése szerint az ősi emberszabású majmok és a mai ember között van. Haeckel ezt az általa feltételezett fajt Pithecanthropus alalus-nak, vagyis „néma majomember"-nek nevezte el, Dubois viszont a talált leletnek a Pithecanthropus erectus nevet adta, mert szerinte ennek a „majomember"-nek a legfontosabb emberi jellege az volt, hogy két lábon felegyenesedve járt. A Pithecanthropus erectus maradványai nemcsak hominid, hanem pongid jellegeket is mutatnak, így megfeleltek a múlt század második Thoma A. 1968., 463-474.p. Gyenis Gy. 2001., 225. p. Darwin, Ch. 1871., 449. p. Haeckel, E. 1870., 318. p