Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

(Rudabányai-hegység) kerültek elő a „hazai" emberszabású ősmajmok (Bodvapithecus altipalatus, ill. Rudapithecus hungaricus) világhírű leletei (4. ábra). KESO MIOCÉN Jelmagyarázat A © Szárazulat Savanyú tüzhányóvonulat Savanyú vulkáni kitörési kp. Folyóvízi hordalékkúp Feltöltött folyóvízi síkság Szenes édesvízi mocsár Bádeni-Szarmata delta cm Bádeni-Szarmata zátony <

B* Hullámveréses pan .' Homokos tengerparti síkság ro Partközeli homokkő 0 Mélytengeri üledék 4. ábra. Északkelet-Magyarország ősföldrajzi képe a késői miocénben A középső- és felsőmiocén vulkáni és vulkáni kísérő- és utómüködések következtében halmozódtak föl a Tokaji-hegységben és a Bükkalja K-i felében azok a kovás ásványok (obszidián, kalcedon, opál, jáspis), amelyek a régibb kőkor embere számára a legfontosabb eszköznyersanyagul szolgáltak. A korai pliocéntől a kor derekáig az Eperjes-Tokaji-hegység vonulata szigetként magasodott ki a pannon tenger sekélyesedő vizéből, a Bükk E-i oldalán, D-i előterében és a Gömör-Tornai karszt DK-i peremén mindinkább szárazulattá töltődtek föl a visszahúzódó tenger mocsaras öblei (5. ábra). A pliocén végére (1,5-2 millió éve) a Nagyalföld erős süllyedése miatt a pannon tenger beltóvá zsugorodott, majd kisebb maradvány tavakká esett szét. A mai BorsodAbaúj-Zemplén megye területe teljesen szárazulattá vált. Három hegyvidéki tája (Bükk, Gömör-Tornai-karszt, Tokaji-hegység) egyelőre inkább alacsony, mint magashegység lehetett; vizeiket az Ős-Sajó és az Ős-Hernád szállította a mai Nagykunságot és KőrösMaros köze Ny-i felét elfoglaló „tengermaradvány" felé. A Bodrog forrásfolyói egyelőre a Vihorlát D-i előterében lévő kisebb süllyedékben gyűltek tóvá, amelynek szintén az Alföld közepe felé volt lefolyása. A mai Nyírség K-i oldalán ugyanoda tartott az ŐsTisza is. A jégkor (pleisztocén) első harmadában (korai pleisztocén) a megye felszínének arculata leginkább már a maihoz volt hasonló. Vizei közül azonban még mindig hiányzott a Bodrog és a Tisza (6. ábra). A jégkor közepére a domborzat és a vízrajz csupán annyit változott, hogy a megye területére eső hegyvidéki és dombsági tájak tszf-i és viszonylagos magassága tovább nőtt, és a Bodrog őse E-ról D-re közepén szinte kettészelte a mai Bodrogközt, majd a mai Nyírségtől D-re ömlött az akkori Tiszába. A Sajó és a Hernád a Miskolci kapu „fölött"