Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

egyesült ugyan, de azt elhagyva - egészen a jégkor végéig, vagyis a Tiszának a „megyehatáron" való megjelenéséig - szétválva igyekezett az Ős-Tisza felé. A jégkor végén, a későjégkor utolsó évezredeiben - 20-25 ezer éve - kezdődött meg a Nyírség megemelkedése. Ennek következtében, valamint a Bodrog- és a Rétköz süllyedése miatt a Nagyalföldre kilépő Tisza ÉNy felé kényszerült fordulni, s így a jelenkor (holocén) a megye D-i, DK-i részén a mai vízrajzi hálózat kialakulásával kezdődött (7. ábra). Az oligocén végétől a jelenkorig nemcsak a felszín, hanem az éghajlat is többször megváltozott. A miocénban és a pliocénban a térségben és környékén a meleg-mérsékelt (szubtrópusi) éghajlat nedvesebb és szárazabb változatai követték egymást. A miocén végén és a pliocénban az éghajlat csaknem félsivatagivá, a pliocén végén a hőmérséklet csökkenése következtében mérsékeltté változott. A tovább folytatódó lehűlés jégkor kialakulásához vezetett. Jelenlegi tudásunk szerint az 1,5-1,8, vagy már 2,5 millió éve kezdődött jégkorban (pleisztocén) legalább 6 jégkorszak (glaciális) volt, amelyek közé meleg jégkorszakközök (interglaciálisok) iktatódtak. A Kárpát-medence éghajlata a szárazabb jégkorszakokban leginkább a sarkköri tundrákéhoz, a nedvesebb jégkorszakközökben a maihoz hasonlított. A negyedidőszaki (jég- és jelenkori) éghajlat-ingadozással egyidőben a térség hegységei és dombságai szakaszosan emelkedtek, alföldi tájai süllyedtek. A csapadékosabb jégkorszakközökben a folyók vízhozama, az emelkedési szakaszokban esésük nőtt meg. Völgyüket ilyenkor bevágva mélyítették. A szárazabb jégkorszakokban a folyók vízhozama, az emelkedési szakaszok szüneteiben esésük csökkent, völgytalpukat hordalékkal töltötték loi. (Ha a nyugalmi szakasz jégkorszakközre, az emelkedés jégkorszakra esett, az eredmény a csapadékmennyiség, ill. esésváltozás különbségének nagyságától függően alakult). A bevágódás vagy föltöltés váltakozása következtében a folyók völgytalpa (medre) fölött egymással párhuzamos és lépcsőzetes párkánysíkok, ún. teraszok alakultak ki. A hazai folyók völgyében legalább 6 párkánysík jött létre, közülük alulról a II. és a III. a