Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

MÁSODIK RÉSZ EMBERELŐDÖK ÉS KÖRNYEZETÜK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON ŐSFÖLDRAJZI VISZONYOK A HARMADIDŐSZAKTÓL A JÉGKOR VÉGÉIG Hevesi Attila A 7247 km

2 területű Borsod-Abaúj-Zemplén megye az Északnyugati-Kárpátok és a Tisza-Duna-medence egymással érintkező sávjában fekszik. Középhegységi és dombsági tájai az Északnyugati-Kárpátok legbelső vonulatához (Mátraerdő~Észak-magyarországiközéphegység), alföldjei a Kárpát-medencén belül a Tisza-Duna-medence javát elfoglaló Nagyalföld ÉK-i részéhez tartoznak. Azok a kéregszerkezeti egységek - kőzetlemez-töredékek -, amelyek ma a megye tájait hordozzák, mintegy 23-25 millió éve, a földtörténeti harmadidőszak oligocén korának végére sodródtak mai helyükre. Magukon hozták a Bükk, a Gömör-Tornai-karszt, az Upponyi- és Szendrői-hegység javát (főleg ó- és középidei, óharmadidőszaki üledékes, óés középidei átalakult, későó- és középidei vulkáni kőzeteket). A Tokaji-hegység, az ÓzdPétervásárai- és a Putnoki-dombság, a Cserehát, a Borsodi-Mezőség, a Borsodi-ártér, a Harangod, a Takta- és a Bodrogköz helyét ekkor még sekélyesedő tenger és szélesedő, lapos parti síkságok foglalták el. A Bükkben és a Gömör-Tornai-karszt mészkő térszínein az oligocén végétől a miocén közepéig megvoltak a karsztosodás éghajlati és domborzati feltételei. Azt azonban, hogy az ekkor képződött karsztformákból - töbrök, víznyelők és barlangok - napjainkig erősen átalakulva bár - megmaradhatott-e valamennyi, egyelőre nem tudjuk. A korai miocén végére (kb. 20 millió éve) a tenger visszahúzódását tengerelőrenyomulás váltotta föl: a Bükköt és a mai Sajó- és Hernád-völgy alsó szakaszát elborította a tenger. Mindehhez a Bükktől messze (30-50 km) Ny-ra és messze D-re (30-60 km), valamint a mai Hernád-völgy és a mai Sátoraljaújhelyt Beregszásszal „összekötő vonal" mentén élénk, savanyú lávákat és főleg tufákat (andezit, dácit, riolit) „termelő" tűzhányótevékenység társult. A Gömör-Tornai-karszt java, a mai Borsodi-Mezőség, a Borsodiártér, a Takta- és a Bodrogköz helyén továbbra is lapos szárazulat volt. A későmiocén szarmata és pannon korában (14-12 millió éve) a Bükk és a GömörTornai-karszt emelkedni kezdett, a megye említett D-i síkságait viszont - a mai Sajó és Hernád völgymedencéjével együtt - elborította a tenger (Pannon-tenger). Mindeközben a Bükkalja összesült riolit- és dácit tufatömegeit a mai Szolnok-Tiszafüred „vonal"-ról heves, oldalrobbanásos tűzhányók gyarapították, a Bükktől ÉK-re pedig számos kis-közepes vulkán fölépítette az Eperjes-Tokaji-hegységet. Kisebb andezites tűzhányók a mai Bánvölgy mentén is működtek. A Bükk, a Tokaji-hegység és a Gömör-Tornai-karszt közrefogta tengeröböl, főleg az utóbbi felől érkező folyóvizek - a Sajó, a Bódva és a Hernád őse - révén, fokozatosan föltöltődött (Cserehát). A Bükköt fedő sekélytengeri és riolittufás üledékek - az utóbbiakból korábban a Gömör-Tornai-karsztra is jutott - véko-nyodni kezdtek, megindult fedett karsztjuk kihantolódása. Ekkor kezdődött meg a Bükk hegység mai belső víz- és völgyhálózatának kialakulása. A Gömör-Tornai-karszt D-i szegélyéről