Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
ELSŐ RÉSZ LEGŐSIBB MÚLTUNK KUTATÁSA ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
Tudománytörténetünk e fejezete s Herman Ottó élete többeket megragadott. A levélváltások, újságcikkek, tudományos értekezések apró részletekig menő megvilágításban tanulmányozhatók a különböző szerzőktől, forrásközlésekből. Munkánkban ezért csak arra a pontra térünk itt ki röviden, ami a további kutatástörténet nyomon követéséhez elengedhetetlenül szükséges. A miskolci leletek vitája hevében jött létre 1899-ben a megyei Borsod-Miskolci Múzeum. Célja eredendően az ősemberkutatás felkarolása volt. Az intézmény 1953-ban vette fel Herman Ottó nevét. 7 A sokszor személyeskedésig menő tudományos csatározást három egymást követő esemény terelte a megoldás felé. 1903-ban megjelent Moriz Hoernes Európa régibb kőkoráról írott könyve. Ebben a neves bécsi professzor a miskolci paleolitokat is tárgyalta. Herman nagyra becsülte Hoernest. Adott a véleményére, amikor a tőle olvasottakat figyelembe véve - a korábbi nézetével szemben - jóval fiatalabbnak, felső-paleolit solutréenkorinak határozta át a Bársony-házi szakócákat. Ezt azonban csak akkor tette közzé, amikor Dobos Ferenc kezébe adta azt a gyönyörűen kidolgozott levél alakú eszközt - „ a nyílkövet", ahogyan a leletet Herman nevezte -, amit még 1901-ben sírásás közben lelt az Avasi temetőben. Ez a pompásan megmunkált kőszerszám egy másikkal, a volt Petőfi - ma Dankó Pista - utcában kútásás közben talált gyönyörű nyárfalevél alakú heggyel együtt a francia solutréen kultúra kőszerszámait idézte. Herman döntött - megírta és 1906-ban publikálta a Zum Solutréen von Miskolc (A miskolci solutréen kérdéséhez) című tanulmányát. E tanulmány megjelenésével nagyjából egy időben, 1906-ban Herman jó barátja, Darányi Ignác került a földművelésügyi tárca élére. Darányi, Herman kérésére, elrendelte a tárcához tartozó Magyar Királyi Földtani Intézetnél Miskolc környékének földtani reambulációját - újratérképezését - s egyben a bükki barlangok rendszeres feltárásának megkezdését. Az intézmény két fiatal geológusát küldte ki, Papp Károlyt és Kadic Ottokárt. Feladatuk a Bársony-házi szakócák körül kialakult vita lezárása, illetve a kutatásra alkalmas, Miskolccal szomszédos barlangok feltérképezése és próbaásatásuk megkezdése volt. Papp mintaszerűen végezte el Miskolc negyedidőszaki földtani képződményeinek felvételezését. Munkájához még ásatást is végzett a fentebb említett Petőfi utcai lelet helyén. Törekvése a nyíltszíni pleisztocén üledékek s a hozzájuk kötődő őskőkori emlékek komplex kutatásaira is példaértékű. Sajnálatos, hogy ez a kutatási irány - a nyíltszíni lelőhelyek rendszeres vizsgálata - az 1960-as évekig csak alárendelt szerepet kapott. Papp a nevezetes szakócák kapcsán elfogadta Halaváts nézetét, hogy ezek alluviális helyzetben, vagyis jelenkori szintben feküdtek. Viszont igazat adott Hermannak is, miszerint a kőszerszámok eredetileg az Avasi temető diluviális rétegébe lehettek beágya-zódva, és innen - a valódi jégkori terasz-szintről - csuszamlással kerültek másodlagos lelőhelyükre, így végső soron lehetnek jégkoriak, az ősember korából származóak. Míg Papp Károly Miskolc környékének jégkori képződményeit felvételezte és értékelte újra - amelyeket az 1907-ben megjelent Miskolcz környékének geológiai viszonyai című dolgozatában publikált 10 -, Kadié Ottokár a város környéki bükki barlangokat kutatta fel abból a célból, hogy feltárásuk lehetőségeit értékelje. Kadic még 1906 őszén hozzálátott két barlang - a forrás-völgyi Kecske-lyuk és a Büdös-pest ásatásához. E munkálatok azonban nem hozták meg az olyannyira várt eredményeket, nem sikerült az ősember nyomára bukkanni. 7 Ringer Á. - Veres L. 2000., 19-22. p. & Hœrnes, M. 1903. 9 Herman O. 1906., 45-56. p. [) Papp K. 1907., 91-34. p.
