Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

32. ábra. Sajószentpéter Margit-kapu-dűlőn a Bodrogkeresztúr Henye-hegyihez hasonló Gravetti leletek mellett egy csiszolt és rovátkáit szélű mészkőkorong is előkerült A bodrogkeresztúri Henye-hegy

134 a legrégebben ismert lelőhely a környékről. Hillebrand Jenő a rézkori temető ásatásakor 1920-ban már gyűjtött a Henyén paleolit kőeszközöket. Az első ásatást 1963 őszén vezette Vértes László. A geodéziai pont környékén mintegy 100 méteres körzetben , 165 m

2 felszínt tárt fel. Bár a felszínhez közeli kultúrréteget a sokszori mélyszántás erősen megbolygatta, az ásatás régészeti és természettudományos eredményei bőségesen elegendőek voltak a lelőhely hitelesítésére. Az ásatást többszöri leletgyűjtés, terepbejárás követte. A felső paleolit telep helyszíne, a tokaji Kopasz-hegy közelsége, a zempléni vonulatok látványa, és nem kis mértékben további és értékes felszíni leletek minősége arra késztették a kutatókat, hogy felkeressék a lelőhelyet. Kerültek be a múzeumokba leletek a falu határában más korszak lelőhelyeit érintő ásatások során is. 1981-ben egy helyszíni szemle során kaptuk az információt, hogy ismét szőlőtelepítést terveznek és a kultúrréteg a mély talajmüvelés során tovább sérülhet. A leletek bolygatását megelőzve, 1982 nyarán újabb ásatást végeztünk a Henyén. Ezúttal folytattuk Vértes László munkáját és további kutatóárkokkal szondáztuk végig a tetőt, amit a tervekkel ellentétben azóta sem telepítettek be szőlővel. A Henye-hegy és környéke nemcsak tájképileg vonzó hely, hanem a 28 ezer évvel ezelőtt élt emberek tudatos választásáról is tanúskodik. Ugyanez az egységes települési stratégia figyelhető meg Közép-Európa több kortárs telepénél is: gondosan megkerestek a sokoldalúan hasznosítható helyszíneket. A lelőhelyet feldolgozó legújabb monográfia: DOBOSI, V. T. (ed.) 2000.