Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)
HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON
A Kopasz-hegyet és a Tokaj-Eperjesi hegylánccal egy 190-200 méter magas dombokból álló híd köti össze, s egyben választja el a Bodrog folyó torkolatát a Takta-köz lapályától. A halban gazdag folyók, a középhegységi lombos-fenyő vegyes erdők, és a Kopasz kúpján túl az alföld változatos vadállománya, gyűjthető növényeinek széles skálája ideális körülményeket kínált. A gravettiek valamemennyi dombtetőn laktak itt. Mindenütt gyűjthető néhány jellegzetes megmunkált töredék vagy kőeszköz. Ezeknek a lelőhelyeknek a hitelesítésére a szőlőültetvények miatt nem kerülhet sor. A legkiterjedtebb, legkaraktcrcsebb település a központi fekvésű Henye tetején van. Nagymértékben növelte a hely előnyeit a kőcszközkészítéshez szükséges nyersanyagok geológiai forrásainak közelsége. A szomszédos hegyvonulatokban a harmad időszaki vulkáni tevékenység eredményeképpen kiváló nyersanyagféleségek álltak rendelkezésre: a különböző hidrokvarcitok és a vulkáni üveg, az obszidián. Ez utóbbiból a TokajEperjesi-hegység volt egész Közép-Európa ellátója. Bodrogkeresztúr-Henyén minden feltétel együtt van a tartós megtelepedésre. A telep a 195 méter magas dombon, a magassági jel környékén van. A többszöri mélyszántással megbolygatták az őskőkori települést, így kerülhetett a nagy mennyiségű lelet a felszínre. A tetőn a rétegsor egyszerű; a 20-25 cm vastag, jelenkori talaj alatt a jégkorban lerakódott erősen meszes lösz következik. A régészeti jelenségek kb. 80 cm mélyen, enyhén húmuszosodott szintben mutakoznak, majd 100-120 cm mélyen a vulkanikus alapkőzet zárja a rétegsort 155 . A humusz feldúsulása, a talajosodás a kultúrréteg szintjében a kedvezőbbé vált, enyhébb, csapadékosabb időszak eredménye. Az ásatásokon 425 m 2 t ismertünk meg a telepből. Négy lelet-koncentrálódást, települési foltot különíthetünk el, amelyeket leletmentes sáv választ el egymástól. A telepnek hagyományos értelemben véve nincs központja. A hasonló korú többi lelőhelyen szerzett tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy ebben az időszakban a tartós megtelepedést nem annyira a települési-jelenségek intenzitása, a leletek koncentrálódása és sűrűsége, hanem a telep, lakófelszín horizontális kiterjedtsége tükrözi. Földbe mélyített vagy földfelszínen rögzített tartós építmény nyomait nem észleltük. A kultúrréteget a dombtető pereme felé haladva egyre vastagabb lösz fedi: a felső-paleolit telep életében a felszín kevésbé kiegyenlített, meredekebb volt, mint ma. A két feltáráson és a számos terepbejáráson mintegy 3600 eszközt, szilánkot gyűjtöttünk. A szerszámok ugyanazok, mint a korszak más, hazai és külföldi gravetti lelőhelyein. Legfontosabbak, legváltozatosabbak a karcsú, 4,5 cm hosszú pengéken kialakított vésők, amivel a fát-csontot-agancsot munkáltak meg (XVII. tábla) és a bőrmegmunkáló vakarok (XVIII. tábla). A teljes eszközkészlet a következő: Típusok 156 darab vakaró pengén 75 kettős vakaró 8 csúcsos munkaélű vakaró 1 vakaró aurignaci relusú pengén 5 legyező alakú vakaró 3 vakaró szilánkon 37 hüvelykköröm és köralakú vakarok 9 magashátú, carenoid vakarok 8 magas/meredek homlokú vakaró 7 155 A lelőhely sztratigráfiája. RINGER Á., DOBOSI V. T. (cd.) 2000. 150 A típuslistát D. de Sonneville-Bordes és J. Perrot állította össze. Sokan bírálják, vagy éppen elvetik ezt a csoportosítást, de a funkcionális és formai követelményeknek jobban megfelelő rendszert még nem sikerült általánosan elfogadtatni a szakirodalomban.
