Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

egészen váratlan az ő elmúlása, mégis elborult a lelkem. Régóta látom, hogy a közelgő biztos enyészet karja közt sínylik, testi-lelki rom, terhe önmagának és környezetének. De a szomorú kénytelenség, hogy el kellett őt veszítenem, nemigen nyugtatja utána sajgó szívemet, nem nyugtatja az a kilátás sem, hogy talán én is nemsokára követni fogom. Körülrepkednek a hosszú-hosszú éveken át hozzá fűzött barátság emlékei ifjú korom óta a mai napig. Azok mindvégig megmaradnak nálam tőle nyert, kedves örökség gyanánt. Holnap reggel visszatérek Miskolcra, s az este nyerendő értesüléshez képest majd igyekezni fogok Budapestre, hogy koporsója mellett tegyem utolsó látogatásomat, melyet ez év folyamán életében mindig csak halogattam. 51. kép. A miskolci Lévay-ház A közelebbi napokban rendkívüli zaklatást álltam ki. Elköltöztem tizennégy év óta használt régi szállásomról egy ezzel átellenben levő, sokkal kényelmesebb s kedvesebb, déli napfényes lakásba. Rendkívüli törődéssel és izgalommal járt ez a költözködés. Alig éri végét a helyéről felzaklatott temérdek apróság zűrzavara. A régi hely kiürítése, az új hely elrendezése szinte beteggé tesz. Leginkább nyomja lelkemet könyveim roppant halmaza. Ezeknek kellő rendbe hozása még ezután is sokáig gondot ad. Ilyenkor látni, mennyi fölösleges, mennyi haszontalan, amit egy ily hosszú életen át szinte észrevétlen összegyűjtünk!