Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Az „Angulemi hercegnő" körtét, mely most tíz-tizenöt darab volt, harmadnappal ezelőtt leszedtem. Tavaly ez is szinte nyolc-tíz nappal korábban történt. Leszedés után most sárgulnak és érnek nálam. Még előbb a múltkori ittlétemben szedettem le a „csíkos Vilmos" körtét. Egy kosárral telt. Zöldesek voltak, de már nagyon hulladoztak. Azóta sem akarnak itt eredni. Most is zöldek, ízetlenek és parazsak. Most már az almákra kerül a sor. Talán azok is maradhatnának még néhány napig, de úgy látom, szépen kifejlettek, és azok is peregnek, többnyire férgesek. Minden gyümölcs tökéletlen. Körtékben különösen hiányzik a cukrosság. Elmúlt Kisasszony napja is. De néhány körtefámon a téli gyümölcs még mindig nagyon éretlen, s talán csak a jövő hét végén lesz leszedésre alkalmas. Ma van Erzsébet királynénk meggyilkolásának, úgy gondolom, tizenegyedik évfordulója. A hírlapok pár nappal ezelőtt érdekes részleteket közöltek a borzasztó eset történetéről. A királyné kedves udvarhölgye, Sztáray grófnő közelebb könyvet vagy röpiratot fog arról közrebocsátani. Azonban annál is jobban érdekli most az olvasókat az északi sark elérése, melynek dicsősége fölött Peary és Cook amerika utazók veszekednek egymással. 1909. szeptember 11. Tegnap minden almát leszedettem. Egyedül a nagy „Kalvil" maradt a jövő hét végére. Várakozásomon felül telt mind mennyiségre, mind külső minőségre nézve. Egyszer sem emlékszem, hogy az almák ily meglepő nagyságra fejlődtek volna nálam. Valóban meglepőek. Talán az is okozta, hogy kevés volt egy-egy fán, de még ezt tekintve is szinte túlságosak. A további ok az időjárásban keresendő. Hanem hiányzik rólok az a tükrös, pirosas egészséges szín, mely máskor oly kellemes látvány volt. Most olyan halvány, csaknem beteges színűek. Aztán sok, igen sok köztök a hibás, a férges. Nem tudom, miképpen fognak kitartani a téli évszakra. Most itt a házam padján helyeztem el. Minden gyümölcsöt itt kell elhelyeznem, míg majd november elején új szállásomra bevitethetem. Húgaimnak is egy-egy kosárral juttattam belőle. Körtéimet is a jövő hét végén gondolom begyűjthetni. Szándékozom a jövő hét után Furtára Emiké húgomékat meglátogatni, ha ez a gyönyörű, meleg, napfényes őszi idő még akkor is kitartana. Ismételve ígértem nekik, s az ígéretek beváltását hosszasan halogatni az én koromban már nemigen tanácsos. Délután az öt órai vonattal visszatérek Miskolcra. 1909. szeptember 24. A furtai látogatást elvégeztem. Szeptember 15-én indultam hozzájok s 18-án este jöttem vissza. Odautazásom egy kissé gyötrelmes volt a rendkívül nagy meleg miatt. Kánikulához illő forróság volt, s én a túlságos óvakodásból jó erős őszi ruhába öltöztem. Minden tekintetben tűrhető, sőt jó állapotban találtam Emiké húgom kis családját. A református lelkésznek az a sorsa, hogy kevéssel is meg kell elégednie. Az én húgomék jelen helyzetében pedig sok körülmény van, ami méltó okot adhat a megnyugovásra. Néhány kellemes napot töltöttem nálok. De bizony