Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Holnap délelőtt le fogom szedni a piros almát, a két fáról az „Aranyparment" s talán a „csíkos Vilmos" körtét. Ezek félig-meddig már érettek, de úgy hullanak, hogy idestova egy se marad, kivált az almákon. Többnyire romlottak, férgesek. Levettem tegnap három nagy, gyönyörű, kifejlett nagy almát mindjárt a bal oldalon levő első törpefáról, mely nálam „Bádeni főhercegnő" „Kalvil" néven van bejegyezve. Úgy látom, nyári. - Többi körtéim még állják, bár látom, némelyik szintén hullajtozni kezd már. - Különös a bal oldalon levő törpe „Josefine" télikörte. Elég sok rajta a gyümölcs, de fejletlen, apró, durva, barna bőrszerű héjú, összevissza repedezett, mintha jégverés tette volna tönkre. Inkább megbámulni, mint használni való. Mert fejlődése, éredése szinte lehetetlen. Úgy emlékszem, már tavaly is ilyen néhány gubics volt rajta. Okát nem tudhatom. Szeretnék egypár darabot felküldeni a „Gyümölcskertész" szerkesztőségének meghatározás vagy vélemény végett. A folytonos hőség és szárazság már túlságba megy. Napközben árnyékban is 24-25 fok a meleg Réaum. A föld repedezik. Csuda, hogy a lombok még mindig dúsak és üde zöldek. Az utcán nem is rendes porban, hanem bokáig érő porhsztben járunk. 1909. augusztus 30. Az idő nem akar változni. Szárazság és égető forróság gyötri a földet. Ma délig csakugyan leszedettem a piros almát három fáról. Reményem felett bőven telt. Szinte öt szeméthordó kosárral lett. A „Parmen" almát is két fáról. Ez kevesebb, de a fák magok is sorvadásnak indultak az ághegyeken. Mind a két faj alma egyformán férges. Szépen kifejlett darabok, de csak itt-ott van köztök hibátlan ép. Erősen kezdettek hulladozni. Éppen főleg a hulladozás miatt szedetem le délután egy nagybeteg almafáról, bal oldalt a legelső nagy fa; úgyszintén a bőr vagy kormos almát is. Ezeken már alig maradt fenn néhány alma. A téli gyümölcs szedésének még nincs itt az ideje. Közhit szerint szept. 8-án, Kisasszony napján kezdődik, de voltaképp a gyümölcs minősége határoz. E hét vegén újra ittleszek, s akkor már többet fogok látni. Most d.u. öt órakor távozom. 1909. szeptember 10. Szeptember 7-én érkeztem ide a déli vonattal. Másnap korán reggel fölrándultam Ózdra meglátogatni Boriska húgomat, Török Pistánét. Nálok eddig még sosem voltam. Nagyon jó körülmények közt, szép családi életet élnek a kényelmes községjegyzői lakban. A családi kör reményei: egy két éves leányka, egy tíz éves fiú és egy szépen serdülő tizennégy-tizenöt éves leányka, akinek alakján gyönyörűen tükrözi magát az élet tavasza, a kedves Irénke. Tőlök csak tegnap délután vettem búcsút. Megbámultam ott az ózdi vasgyártelep nagyszerűségét. Nem is gyártelep az már, hanem egy egységes terv szerint, ízlésesen épített nagyváros, mely a civilizált élet minden kellékével el van látva. Zöld lombok közé helyezett nagyszerű alkotmányain és szebbnél szebb lakházain, melyek között némelyik csaknem palotaszerű, gyönyörködve pihen meg a szem.