Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

zene, konfetti stb. „jótékony célra". Mi az a cél? Nem tudni. Én kimaradok belőle. Én már ma úgyis szolgáltam a jótékony célt. Húsz koronát küldtem a szegény, leégett, nyomorban levő Jusztinák. Minden örömet szinte csak félig enged élvezni annak meggondolása, hogy elmúlik. Ifjúnál távol van még ez a meggondolás, de az öregkor örömével együtt jár. Tátraszéplak 1909. augusztus 8. A mai nappal az első hetet töltöttem itt, nem mondhatom, hogy örömmel, hogy testi-lelki nyugalommal. Egészségem vagy közérzésem nem teljesen kielégítő. Éjjel-nappal nyugtalanít hurutos idült bajom. Fáraszt a mozgás, zavar a semmittevő pihenés, bosszant az elnehezedett hallás, mely rám nézve a társaságot és társalgást gyötrelmessé teszi. Emiatt ez a nagyszerű természet sem hat reám a régi gyönyör ingerével. Mintha minden tárgyról le volna törülve az a zománc, mely még csak múlt évben is annyira vonzott és elevenített. Nem tudok örülni annak, hogy itt vagyok. Haza sem vágyódom a régi vággyal. Nem tudom, múló betegsége ez nálam, vagy maga az el nem múló öregség. Kedvező időben kocsiztam át a tátrafüredi társasághoz. Az eddigieken kívül megismertem ott Gencsy Albertet (máskor is találkoztunk már), Meskó László államtitkárt, Ferenczy N. fiatalembert, Vladár Ervinné testvérét. Haide Károly kézsmárki mézeskalácsos sátorában elláttam magamat süteménnyel. Rendeltem általa öt-öt csomagot postán küldeni Horváth Lajosnak, Jucikának, Mariskának és Irmának, Emikének. Emléket vagy ajándékot úgyse viszek most innen senkinek. Fáraszt a választással való törődés, mely eddig is legtöbbször csak hiábavaló apróságokban végződött. Asztaltársaim közül Alexy J. vasúti felügyelő már ma elköltözött innen. Hallom, pár nap múlva Kubinyi Aladárék is követni fogják. Ismeretségem köre így mindig szűkebbre szorul. Nem tudom, marad-e még velem valaki két hétig. De hát most is csak egyedül vagyok. Tegnap Mariskától kaptam levelet Szentpéterről. írja, hogy kertemben a kevés gyümölcstermés ez ideig még jó állapotban van. Megdicséri különösen könynyen olvasható, szép írásomat. írt továbbá Ilka Miskolcról, Béla Furtáról. Egyiknek levelében sincs valami örvendetes, hacsak az nem, hogy a körülmények roszszabbak is lehetnének. Tátraszéplak 1909. augusztus 9. Igazán különösen kedvez az időjárás, mióta itt vagyok. Egyetlen nap sem volt zord, hideg vagy esős, hogy amiatt kénytelenek voltunk volna a szobába szorulni. Meleg, napfényes napokat élveztünk; néha borongósat is, de soha nem kellemetlent. Nem így volt ez a múlt évben. Nézegetem akkori jegyzeteimet. Augusztus 7én „sűrű köd tengerárja borította az egész láthatárt". Aug. 8-án is, „de már csak a hegyeken". Aug. 9-én „a sűrű hideg eső miatt szobába kellett vonulnunk. 10-én sem akarta magát mutatni a nap; szomorú, felleges, barátságtalan"...