Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

íme, mily kellemes változás az időjárásban a múlt évihez képest! Most meg már némelyek a meleg ellen panaszkodnak. Csuda-e aztán, ha Horatius szerint Jupiter haragosan fújja fel „ambas buccas"? Tegnap estefelé belátogatott hozzám Hanvay Zoltán veje, Széky István gyöngyösi állami gimnáziumi tanár, egy erőteljes, megnyerő, értelmes fiatal férfi. A holnap tartandó zergevadászatra megy. Vadászkészülettel fölszerelve gyalog jött ide Lucsivnáról több mint két óra alatt, s innen felgyalogolt éjszakára a Felkai-tóhoz. Erős, fáradalmas szenvedély egy félnapi mulatságért, melynek csak a remény s a várakozás a fő ingere. Tátraszéplak 1909. augusztus 10. Mindenik nap csak eltelik aztán úgyahogy. Némi unalom nélkül egyik se, de a szabad természetben őgyelegve mégiscsak eltologatjuk. Legnehezebb ez a küzdelem estvéli hat óratói nyolcig. Ekkor szobánkba bevonulni még korán van, kívül bolyongani már késő. Pedig e pillanatban is itt kell ülnöm. Délelőtt égetően sütött a nap, s délben sötét, dörgő fellegek gyülekeztek kelet felől, s valami kis permeteget hullatnak. A levegő is lehűlt. A séta nemigen alkalmas. Reggel törpefenyő-fürdőben fürödtem. Úgy tapasztaltam, hogy jobban áthatotta s elbágyasztotta testemet, mint a közönséges tiszta víz. Aludnom kellett utána egy keveset. Esténkint nyolc óránál tovább sohasem vagyok künn a szabadban. Csillagot az égen egyszer sem láttam; egyszer sem gyönyörködhettem a felhőknek abban a változatos színű, csudálatos játékában, mely máskor oly elragadó volt előttem, különösen napnyugtakor, az ég boltozatján. A tegnap tartott vadászatról hallom, hogy a vadászurak egyetlen egy zergét láttak; arra pufogtattak is, de siker nélkül. Darányit csütörtök este várják Füredre. Lossonczynénak Szentpéterre, Emikének Furtára képes lev.lapot küldtem. Tátraszéplak 1909. augusztus 11. Egy angol antológiát is olvasgatok: Poetisches Lesebuch von Karl Gaulis Clairmont. Wien. 1851. Két rövid mutatványt olvasok benne Byrontól. Egyik: Hymn to the Sun. Sok minden alakban rajzolván a napot, ezt is mondja: „...Thou material God! / Thou representative of the Unknown!" A másik: The Coliseum by Moonlight. A klasszikus nagyság romjait festve így végzi a verset: „The dead, but sceptred sovereigns, who still rule / our spirits from their urns!" Időnk, legalább most délig, a legkellemesebb. Se hűs, se meleg. A lengedező szél árasztja az üdítő fenyőillatot. A tegnapi esőcske jól elverte a port. Annyi eső esett, hogy estefelé már kényelmesen sétálhattunk. Tegnap a szomszédom, Hajduska Albert, aki Kozma Andor hivataltársa, egy képes levelezőlapot mutatott, melyet Andor Tanger afrikai városból írt neki. Mily bámulatos változás a régihez képest, hogy íróink, költőink mai nap már a világ legtávolibb részeibe is könnyűszerrel kiröpülnek élvezni vagy tapasztalni, míg a