Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1909. április 13. Unalmas társalgója vagyok ezeknek a lapoknak. Eszmék, gondolatok hiányában többnyire csak az időjárásról vagy egyéni apró dolgaimról beszélgetek. Eletem folyásában különös említésre méltó események nemigen fordulnak elő. Távol vagyok, távol is akarok maradni minden nyilvános küzdőtértől. Annak részint haladási törekvéseit, részint alacsonyságait hideg nyugalommal, olykor elkeseredve, bosszankodással szemlélem. Minden oldalon hanyatlás, felbomlás, bellum omnium contra omnes. Vagy ez is egy stádiuma volna az általános fejlődésnek? Jó volna bizony, ha az embernek idétlen vágyait és törekvését korlátozná vagy el is nyomná a józan ész és az erős akarat! Gyümölcsfáim tatarozásával foglalkoztam ma délelőtt. Mindig akad valami pepecselni való. Ha egyébb nem, újra meg újra szemlélgetése a lassú fejlődésnek. Pár nap alatt is észrevehető abban a haladás. A fűtést tegnap este szüntettük meg a szobámban. Gondolom, nem is lesz már arra e tavaszon több szükség. A napsugár elég meleggel áradoz be délre nyíló két ablakomon. A levegő, habár kissé hűs is még, de könnyen tűrhető. Különben a mai nap megint a kellemetlenek közé tartozik. Cudar, híves, rendkívül szeles. Csak úgy fellegzik az utcák pora. A nap is bujkál a szakadozott fellegek közt. A mai napot még itt töltöm. Holnap reggel veszek innen búcsút. 1909. április 25. Voltaképpen csupán a természet fejlődését szemlélni vagyok itt. - Bizony igen kevés a haladás utóbbi ittlétem óta. A fák ágai többnyire feketén állanak. Közelebbről nézve is alig látszik némelyeken a lombfejlődés. Azonban néhány körtefám, úgy a törpék, mint a magasak, elég dúsan és fejlődve mutatja a virágbimbókat. Almafák és szilvák, úgy látszik, üresen fognak maradni. Gyulait értesítettem, hogy e hó 29-én, csütörtökön nála leszek, ha egészségi állapota engedi. Az „Akadémia" azon napon délután tartandó tagválasztó gyűlésén és május 2-án tartandó díszgyűlésén részt akarok venni. Remélem, nemigen lesz akadály. Nemrég jó hírt közölt velem Voinovich Géza a Gy. egészségéről. Azt mondta volna Gy., hogy nemcsak egy-két napra, de egy-két hétre is szívesen lát. Április 20. óta naponkint (reggeli kilenc-tíz óra közt) angolul tanulok egy jóravaló angol nyelvmestertől, Gáspár Bernáttól, aki szinte négy év óta tanít Miskolcon. Nagyon ügyes, képzett embernek látom. Azelőtt Grosznak hívták. Több évet töltött Amerikában és Londonban. A kiejtést akarnám kissé tanulni tőle, melyre eddig éppen semmi alkalmam nem volt. Továbbá az értelmezést, a szavak ismeretében való gyarapodást. Némelyek bámulják, hogy én nyolcvannegyedik évemben ily tanulásra adom a fejemet. Bennem a tudásvágyat még nem oltotta ki a nagy életkor. Éppoly örömet szerez valamit megismerni, mint valamit dolgozni. Tegnap egy rendkívül kedves, sőt hízelgő levelet kaptam Budapestről Patay Gyuláné Szathmáry Király Annától. A Múzsa búcsúját olvasta, az adott alkalmat a levél írásra. Elömlik sorain a nyájasság, rokonszenv, szeretet, melyet irányomban szinte gyermekkora óta táplál és tanúsít. Egy kérelmet is közbe sző. Emlékeztet, hogy én régebben egypár emléksort ígértem neki a miskolci ref. női „Filléregylet"