Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Unni kezdettem már a miskolci egyformaságot s az ott előfordult közéleti-, társadalmi- és magánjeleneteket s körülményeket. Itt is szoba rabjává tesz még a komor tél, de legalább a magam kedves, napsugáros szobácskájában. 1909. február 28. Tegnap délután minden készen volt már a jegygyűrűvel együtt, hogy visszaküldessék a vőlegénynek. De az utolsó pillanatokban fölriadt a lányka szívében a szánó, a megbocsátó, az elszakadni nem tudó és nem akaró szerelem, és okokat keresve és találva erősebb lett a tegnapelőtti elhatározásnál. A csomag itt maradt, s újabb találkozóra kérték ide a vőlegényt. Itt aztán már hiába volna beleszólása bárkinek is. Eddig is kár volt. Csak kellemetlen zavart okozott. Másoknak szívügyébe avatkozni, még ha kérik is, kényes dolog. Ki tudja, ha csakugyan egybe fog kelni a két fiatal, nem az ő reményöknek ád-e igazat a végzet, s megcáfolja a körülmény mérlegelése után régebben másképp gondolkozók és tanácsolok, sejtését és aggodalmát? A házasság, mondják, égben köttetik. De az olyan, amely üdvöt ígér s csak kárhozatot nyújt, bizony pokolban köttetett. A szigorú tél csak nem akar enyhülni. Ma reggel is 10 fok hideg volt. Derült, száraz időjárás. Napjában a napos oldalakon szembetűnő az olvadás. Ily lassú fogyasztás mellett talán még április elején is nyakunkon marad a hó. Mindenfelé nagy a panasz a fűtőanyag rendkívül nagymérvű szükséges fogyasztása miatt. Én magam is annyit fogyasztottam már eddig is, mint még soha. Ezelőtt mindig elég volt az egész télen legföljebb 40-45 m.mázsa kőszén. Most a hatvanhatodik m.mázsa van fogyófélben. Pedig hol van még a tüzelést nem kívánó tavaszi meleg? Általában különös ez a mi földi életünk a maga kisszerű és nagyszerű jeleneteivel. Egy csudálatos tenger, melyen a hullámok örökké emelkednek és leszállanak, de maga az egész tenger nem marad a hullámok színvonalán, hanem - bár szinte észrevétlenül - mindig emelkedik. 1909. április 3. Nehezen bírunk kivergődni a télből. A nagy hótömeg csak kevés idővel ezelőtt enyészett el, mégpedig oly lassú olvadással, hogy eltűnését alig vettük észre. A föld csendesen magába szívta az ég ajándékát. Híre sem volt nálunk a szokásos tavaszi árvizeknek. De az időjárás fölötte szeszélyes kezd lenni. Valódi áprilisi. Tegnapelőtt, midőn idejöttem, szinte rekkenő nyári hőség; tegnap és ma csaknem fagylaló hideg, szeles, borongós, ami inkább hóval, mint esővel biztat. Kertem rendbe hozása volt idejövetelem fő célja. A kert pázsitját szépen feltisztítva, a fákat gondosan lehernyózva találtam. Lakóm vagy házgondviselőm ügyességének és szorgalmának köszönhetem. Tegnap aztán mindent elvégeztem, amit kellett. A Temesvárról érkezett körtefa-oltványt, nyolc darabot elültettem. Néhány rózsafámat a föld alól fölszedettem, s megnyirbáltam. Tíz darab rosz csipkevesszőt - reménytelenül - elültettem. Az ülőhelyem előtt levő két cukorrózsa-vonalat (centifolia) alacsonyra metszettem. Szőlőtőkéimet kinyittattam. Végre udvaromon az öt darab gömbakácot megnyírattam. így ezúttal itt már több teen-