Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

dő nem vár reám, egyedül csak törpefácskáim tisztogatása, amit holnap végez egy Miskolcról érkező kertész. Pedig ezeknek a fáknak egy részét eddig is a kertészek kezelése tette koldussá. A rügyek nehezen indulnak. A cseresznye már dúsan mutatkozik. A körte­fák nagy része is sejtet már valamit. De az almafákon az élet még nehezen vehető észre. Korán volna még jósolgatni. A Múzsa búcsújának elajándékozásra szánt nyolc példányát díszes, aranyo­zott kötésben néhány hét előtt megküldötte nekem a „Franklin Társulat". Vé­kony kötetke. Jó volna, ha vékony mivoltát a tartalom tenné testesebbé! Kevés reményem van hozzá. Az egészben bizony nem jár a szellem magasabb vagy mé­lyebb régiókban. Kevés a mondanivalója, legtöbbször nem is valami új. Talán annyi az érdeme, hogy amit mond, csinosan mondja el. Nem tudom, nem bizo­nyítják-e magok a költemények, hogy valóban ideje volt már a Múzsa búcsúvé­telének. E búcsúvétel óta bizony nem is látogatott az hozzám. Pedig annak már több, mint fél éve. Csupán a múlt hónapban bírtam ráfanyalodni egy rövid márciusi költeményre, melyben a tavaszt váró remény csalódását emlegetem. Mintha a raj­zolt kép a haza mai közviszonyaira is illenék. A felköltött nagy várakozás után nagy csalódás. Gyulai Pali egészségi állapotáról rosz hírek érkeznek. Ápolója is már két íz­ben írt nekem olyat. Legközelebb Voinovich Géza még részletesebben értesített arról és egyébb körülményeiről. Testi eltörődött volta, szellemi hanyatlása az utóbbi időben félelmesen növekedett. Gyakran oly tünetek mutatkoznak, melyek a vég közeledésével fenyegetnek. Hideg borzongás, lázas ájulások. Ezelőtt is több­szöri látogatásom alkalmával csak maradék-részével társaloghattam már én a régi Gyulainak. Közel az idő, hogy az egész el fog tűnni előlem. Csak május elején szándékozom a fővárosba az „Akadémia" nagygyűlésére; csak akkor láthatom őt, ha addig hír nem érkezik, hogy ravatalán lathassam. Sok szépet írt mint költő, mint kritikus, mint tudós. Marad-e fenn hatása és emléke oly hosszan, mint amily hosszúra terjedt élete? Én most Miskolcon, hogy mégis valamit lendítsek, s egy nap se múljék el „sine linea", Shakespeare fordításaimnak javítgatásával foglalkozom. Igazgattam már A makrancos hölgyet. Elvégeztem IV. Henrik első részét. Most a második rész vége felé járok. S hátra lesz még V. Henrik. Vegye hasznát, ha veheti majd, a Sha­kespeare-bizottság. Az Egressy Gábor múlt évi novemberben tartott emlékünnepélye után jutot­tam közelebbi tudomására némely rá vonatkozó adatnak: született Lászlófalán 1808. november 3-án; kereszteltetett november 11-én; szülei Egressy Pál és Juhász Juliána; keresztszüléi Ory Filep Gábor és Gálos Borbála kisasszony. A templom falába helyezett gránittáblán aranyozott nagy betűkkel ez van: Ebben a községben született Egressy Gábor. A nagy magyar színművész halhatatlan emlékének hódolva, születésének századik évfordulóján emelték ez emléktáblát az Or­szágos Színész Egyesület és a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület. 1808-1908. november 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom