Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

mert az egyházi beszéd és imádság nem hat már el az én fülemig, s különben is a szokás szerinti ünnepi diákocska lesz ma a prédikátor. A múlt hetekben uralkodott ködös, lucskos, sáros napok után azt hittük, fekete Karácsonyt fogunk ünnepelni. Nem úgy történt. A néhány nap előtt elkövetkezett holdváltozás meglehetős derült hideget hozott, s az élőbbről megmaradt hó utcáinkat, hegyeinket, mezőinket vékony fejér lepellel borítja, s úgyszólván tisztességesebb, illőbb színt ad a Karácsonynak. Itt is hódolt az atyafiság a szokásnak. Különböző ajándékokkal örvendeztették egymást. Sőt Irmáék cifra karácsonyfát is készítettek alig tizenöt hónapos, kedves kisunokájok számára. Nem emlékszem, hogy régi időkben a szegényebb kálvinista családoknál szokásban lett volna a karácsonyfa. Lehet, talán úri helyeken akkor is szokták, de olyan helyeken akkoriban nemigen forogtam én. Hiszen szép csecse-becse, s a puritán sem botránkozik meg rajta; hanem ez vele összekötve, valami babonás jelentőség más nemzeteknél is otthonos. A múlt héten Miskolcon szinte szokatlan csendességben történt az általános tisztújítás mind a megyénél, mind a városnál. Mind a két helyen csaknem kivétel nélkül a régi tisztviselő személyzetet hagyták hivatalban. Ez különösen feltűnő volt előttem a megyénél. Itt régebben híre volt, amit akkor a hírlapok is hangoztattak, hogy Kossuth mint pártelnök intést adott volna a megyéknek arra, hogy tisztújítás alkalmával a hivatalok mindenütt „függetlenségiekkel" töltessenek be. Borsod megyében is látszott arra némi törekvés, de hiányoztak az arra képes „függetlenségi" elemek. Szükségből erény lett az engesztelődés, melyet különben minden mást eltipró koalíció nemigen ismer. - A városiakat örömmámorba ejtette a királyi városi rangra emelkedés. Sürgés-forgás mindenfelé. Nagy tervezgetések, nagyképűségek, főispáni beigtatás, zászlódísz, fáklyásmenet s több ily káprázatos előjátéka az elkövetkező terhes napoknak. Nem mondom, hogy ez a rangemelkedés nem hat némileg az előretörekvés fokozására, de félő, hogy vele fog járni majd a nagyzás hóbortja is, aminek jelei már most is mutatkoznak. Szeretnék a jövő hó közepe táján a fővárosba rándulni pár napra, főleg Gyulait meglátogatni, aki január 12-én tölti be nyolcvanharmadik évét. Hallom, napról napra gyengül. Egyszer, december 8-án úgy odalett, hogy környezete szinte már azt hitte, hogy végóráit éli. Pár nap alatt jobban lett, de mint orvosától, dr. Farkastól hallom, nem tartja vissza magát, ha egyik-másik ismerőse dús lakomára meghívja. - O már nemigen érdeklődik énirántam, s úgy látom, senki iránt; legalább érdeklődésének semmi jelét nem adja. Azt se tudom, nem teher-e neki, ha egypár napig vendége vagyok. De énbelőlem még nem vált kiaszott teve. - Apró végzendőim is lesznek a fővárosban, különösen költeményeim ügyében. Aztán bármily jól érzem is magam nagy életkoromhoz képest, mégis nekem is sietnem kell már végzendőim elvégzésével. 1908. december 28. Véget ért a hosszas ünnep, mely - tegnap vasárnap lévén - most három napból állott. Bő alkalom mind a templomi ájtatosságra, mind az ünnepi vendégeskedésre. Ez utóbbi az én rokonaimnál bizony igen is dúslakodva ment véghez. Szin-