Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

te azt mondhatni általában, hogy a mi népünk ünnepnapokon nem annyira a lelkieknek, mint inkább a testieknek áldozik. Tegnap és ma kemény hidegre változott az idő: 8-9 fok a fagypont alatt. Tegnap némi csekély hó is esett. Ez a néhány nap futólagos olvasgatással múlt el tőlem. Szándékoztam egy különös versfüzetről valamit írni, melynek költője tagadhatlan erejét a most divatozni kezdő új torz iskola gyakorlására pazarolja, de szándékom nem teljesülhetett. Most mindjárt visszaindulok. Ez évben már nem is látogatok ide. Panasz nélkül zárom az évet. A gondviselés annak folyamán is kegyes volt irántam. Koromhoz képest szinte kivételes testi és lelki erőben tartott. Ha nagy örömeket nem, de nagy bánatokat sem mért számomra, kivéve azt az egyet, hogy testvéremet elveszítettem. De veszteségem fájdalmában is mérséklet és megnyugvás kísért. A föld, ez a közös édesanya ad nekünk mindent; de végre mindent visszavesz ő, és maga kebelébe olvaszt: Saturnus, aki saját fiait ette meg. 47. ^^J. /1 napló kéziratának vonatkozó részlete 1909. január 20. Első látogatásom ez új évben. Szép, napfényes, téli, havas világ. A múlt napokban történt olvadozás most keményen elfagyott, s nehéz a járás-kelés a jegessé vált úton. Egyszerűen csak „fészkem" meglátogatása s némely apró családi ügy intézése hozott most ide. Hogy bármit is pepecselhessek, arról szó sincs sem itt, sem Miskolcon. A Múzsa búcsújával mintha csakugyan befagyott volna nálam nemcsak a költészet, de minden egyéb irodalmi működés forrása is.