Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

egyes lapokon. így terjed a nyolcad rétű gyűjtemény mintegy 330 lapra. Nem tudom, maga a kiadó „Kisfaludy Társaság" figyelemmel kísérte-e a könyv ilyetén kiállítását. Most már ideje lesz szót váltani a „Franklinnal" összes költeményeim örök eladása iránt is. A múltkor erre úgy az elnök, König Gyula, mint Gárdos igazgató kilátást nyitott. Furcsán vagyok ezzel a kötettel. Mintha az a hit vert volna gyökeret bennem, hogy ez nálam csakugyan végbúcsúja már a Múzsának. Mióta összeállítottam, nemcsak semmit nem írtam, de még csak hajlamot vagy hangulatot sem éreztem arra. Pedig ahogy testi és szellemi erőmet érzem, nemigen lehetek még teljes tétlenségre kárhoztatva. Most csak Shakespeare Makrancos hölgye fordításának javítgatásával foglalkozom. Annak idején meglehetősen elsietve, felületesen fordítottam azt. Most látom, mikor sorról sorra összevetem a Delius-féle eredeti kiadással. A „Kisfaludy Társaság" Shakespeare-bizottsága javított szövegezéssel szándékozik kiadni Sh. színműveit. De úgy hiszem, távol van az idő, midőn szándékát megvalósíthatja. Negyedik napja vagyok itt. Azért jöttem csak éppen, hogy itt legyek. Most itt a külső természet hiányzó örömét a kis „fészek" belső csendességének kell pótolnia. S ha kell, álmodozni a jövő tavaszról és az igen számos régmúltakról. De közbe jött az is, hogy Irma húgomnak tegnapelőtt sertést öltek, s annak szokásos lakomájában nekem is részem volt, s annak következtén részem egy éjszakai kínos gyötrődésben is. Nem tudom, mi lenne, ha nappal is folytatódnék ez az éjjeli kínlódás. Egészen tegnap reggelig sűrű, vastag köd borította a vidéket. Két-három fok meleg mellett olvadott az itt-ott megmaradt csekély hó. Tegnap reggelre kiderült. Estefelé kissé fokozódott a hideg. Éjjel meglehetős hó esett, s ma reggel, derült idő mellett hat fokos hidegre ébredtünk. A szeszélyes, ugrándozó időjárás követi a társadalmi és politikai viszonyok rendetlenségeit, ziláltságát. Sőt ezek talán még rosszabbak, mint maga a rossz időjárás. A legszebb őszi napokból minden átmenet nélkül egyszerre a tél derekába zökkentünk október 20-án nagy havazás mellett, s azóta szinte napsütés nélkül benne vagyunk. Ilyenre a legvénebb emberek sem emlékeznek, vagy: emlékezünk. Most már én is azok közé számíthatom magamat, bár nem akarom érzeni, hogy már csakugyan ott volnék. - Holnap reggel oly szándékkal utazom vissza, hogy már majd csak Karácsony szombatján, december 24-én látogatok ide ismét. Itteni mulatásom néhány napja is valóban sine linea tölt el. Egypár levelet írtam, mellyel tartoztam; egypár látogatást tettem; valami keveset olvastam; s íme, ezt a lapot firkáltam. És e pillanatban mégsem háborgat a szemrehányás e semmittevés miatt. Nemde ez is egy kis jele a hanyatlásnak? 1908. december 26. Úgy történt, amint előre gondoltam. Karácsony szombatján, tegnapelőtt délben érkeztem ide, s tegnap az ünnep első napján együtt ünnepeltem templomunkban az áhítatos, nagy gyülekezettel, s azzal együtt járultam az úrasztalához. Már ma elmaradok a templomból részint a hideg miatt, mely nem valami erős ugyan, alig 2-3 fok, de ott ülve már könnyen meghűlhetek, részint azért,