Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Jegyzetek

1910. nov. 26. „Két sóhajtást foglaltam költeménybe az ő elmúlásáról." - Az özv. Tóth Lászlóné Csernák Judit „halálára" írott költeményt Lévay mellékelte naplófeljegyzéseinek második kötetéhez: Két sóhajtás I. Készültem rá, készültem rá, De készen sohse voltam, Hogy én pályám vége felé Téged lássalak holtan. Félelmemnél erősebb volt Szívemben a szeretet, Könyörögte, ígérgette Számodra az életet. Akkor se hitt még szemének, Habár titkon könyje hullt, Mikor a biztos enyészet Árnyéka már rád borult. Rád borult sűrűn, sötéten S onnan többé el se száll, Végképp eltakart előttünk E nagy árnyék, a halál. II. Mindig félve néztük Lassú hervadását, Elgyötört jó szive Baljós dobogását. De hitét reményünk Nem vesztettje] még el, Folyvást alkudozott A zsarnok idővel. Hittük, hogy jósága, Egyszerű erénye Méltóvá teszi őt Az ég kegyelmére. Ad még neki napfényt Régi borújához S szeretti köréből Nem kéri magához. Ah! csalfa reményünk! Ah! tünékeny élet!