Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Bezzeg megeredt a sűrű eső, míg ebédeltünk, mégpedig a levegőnek oly egyszerre lehűlésével, hogy a hőmérő a szabadban 4 fokot mutatott Réaum. szerint. Asztaltársam megismételte azt a múltkori állítását, hogy tizenkét éve tölti itt a Tátrában a nyár egy részét, de ily rossz időszakra egyre sem emlékszik. Biz' a reggeli hólepel estére is, éjszakára is ott maradt a bérceken. Tátraszéplak 1908. augusztus 15. Még zordonabb napra virradtunk. Szinte fagylaló hideg, maró szél, borult ég. A hegyeken sűrű, fejéres hófellegek mozognak. Ha felszállnak, bizonyosan fejér köpönyeget hagynak a bérceken. S ami különös, a poprádi völgyet beragyogja a reggeli nap, míg mi itt szinte az északi sarok homályában didergünk. Valóban erős elhatározás és erős remény kell hozzá, hogy itt a kellemes nyaralást kereső vendég ki ne fogyjon a türelemből. Magam is úgy tekintem már ezt a hátralevő néhány napot, mintha az orvos parancsolta volna reám. A múlt csütörtökön Wlassicsnéval beszélgetve, egypár hízelgőnek tetsző szót mondtam neki, mire a társaság egyik tagja tréfás megjegyzést tett. Ma reggel, hoszszabb sétát tevén gyors lépésekben a hideg ellen, visszaemlékeztem az akkori beszélgetésre. Séta közben ezt a két kis apróságot esztergályoztam. I. dal Egy szép nőhöz verset írni S szívéből egy parányit bírni: Némán érezve is gyönyör: De ha a dalt egykedvűn hallja, S egy pillantását is sokallja Némán szemlélve is gyötör. II. dal Szépelgő szót, bár nem felejtesz, Szép [... ] te már hogy ejtesz? Intő hangja korodnak nincs-e?" Bizony nincs; vagy úgy volna jobban, Hogy az ember, míg szíve dobban, Korával nyelvét is veszítse?! Ezt az utolsó sort feleltem a fentebb említett megjegyzésre, ami a férfitársaságot jóízű nevetésre hangolta akkor. Dél felé kiderült. Napos, de kissé hűvös és szeles idő lett. Két kedves látogatóm volt. Társával az az irántam rokonszenves és igen szíves nő, kiről csütörtökön már emlékeztem. Pár nap múlva már el akar utazni a rossz idő miatt. Három gyönyörű körtével kedveskedett, melyet otthonról hozott magával. Viszonzásul azt kérte, hogy írjam le neki a húgomra emlékező O is elment című versemet, melyet előtte felolvastam... Egy sorsával kibékülni nem tudó szív vergődése.