Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tisztviselőségem idején Borsod megyében alszolgabíró volt; most a minisztériumban osztálytanácsos. Feleségével és két felnőtt leányával kocsizott Csorbára. Megismervén engem leszállt a kocsiról, s néhány percig beszélgettünk. Örültem a találkozásnak. Látogatásokat tettem Füreden: Gaál Jenőnél, de aki tegnapelőtt már elutazott, Zsóry Gusztiéknál és Dókus Gyulánál, de akik nem voltak otthon. Véletlenül találkoztam ott egy kedves régi ismerős nővel, akinek családjánál Vámoson a régi jobb időkben egypárszor megfordultam. Meg nem ismertem volna; ő ismert meg engem, s nagy rokonszenvvel említette, hogy Tompa és én vagyok az ő kedves költője. Több évvel ezelőtt másodszor ment férjhez, idős emberhez, s nem találta föl azt, amit e lépéstől reméllett. Az ebéd, már ami a társaságot illeti, legalább rám nézve a szokottnál ünnepélyesebb volt. Eltávozott ugyan már Bozich, Gaál Jenő, Kállay Albert - Nagy Ödön távol volt. De megérkezett már, s itten volt Darányi miniszter, aki engem előzékeny szívességgel fogadott, s maga mellett jelölt helyet. Ebéd elején érkezett hozzánk Csorbáról Wlassics Gyula a nejével és Szentiványi Árpáddal. Keveset beszéltem köztök. Nagy akadály nehéz hallásom és egy idő óta hangom érces voltának elvesztése. Kávézásnál a verandán mégis válthattam néhány szót főleg Wlassicsnéval, aki még mindig nagyon csinos, kedves, rokonszenves nő, pedig talán már unokája is van. Csengery Antal leánya. Budapesten is találkoztam már vele, s emlékezett rám. Nagyon szívesen hívott, hogy látogassam meg őket Csorbán. Megígértem, de nem tudom, mikor fogom teljesíthetni. Dókus Ernővel is találkoztam ebéd előtt. Ö, mint monda, most családjával együtt nyaral itt. Jolánkának Szentpéterre még reggel írtam. Most már egyedül Miskolcról várok levelet, főleg a szállásom udvarának rendbe hozásáról. Tátraszéplak 1908. augusztus 14. Vékony hólepel borítja a bérceket. A levegő hidegre vált. Kívül a szabadban 8 R. fok a meleg. Szobámban 12. Az eső is elkezd szitálni. Komor idő. Csudálom, hogy a vendégek egymás után meg nem szöknek. Kubinyi Aladár és neje ma reggel vettek búcsút innen. Holnap indul az esperes és leánya. Többnyire csak az asztalnál volt velők találkozásom és érintkezésem. De mégis megérzem az ismerős kis kör csonkulását. Még nehezebben telik az a néhány nap, melynek eltöltével, holnaphoz egy hétre magam is felszedem itt a sátorfám. De már, ha rossz idő jár is, kihúzom itt azt a négy hetet, melyet ideszántam. Ma délelőtt szép gyümölcsöt kaptam az itt időző Kácsor Hermin kisasszonytól s két unokahúgától, akiknek egyike a Nádpataky Laci unokája. Miskolcról is érkezett nekik a gyümölcs Nádpatakytól. Egy kis sárgadinnye, két körte és néhány ringlót szilva. Kedves, bizony jóleső ajándék itt ebben a hideg időben, ahol az efféle gyümölcs a vendéglő asztalán nemcsak drága, de élvezhetetlen is. A drágaságra elég példa, hogy 24 fillért fizettünk három deci édes tejért; tehát egy literért 80 fillért, amennyiért otthon egy liter tisztességes bort is kaphatunk.