Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

most ott az élet jobbra. Legkedvesebb néhány órám volt, melyet kertecském őszi, sárga, hulló leveles fái között töltöttem. A rendkívül szép, derűs, meleg, csendes őszi levegő is kedvezett. A megkavart közlekedés miatt gyötrelmes volt ide-visszautazásom. Voinovich Géza nemrég egy kedves levélben értesített arról, hogy a „Kisfaludy Társaság" legközelebbi ülésén igen szívesen fogadná Búcsú az öreg szilfától című versem felolvasását. Csudálták, hogy a kilencven évtől ilyen telik. Örül, hogy ő közölheti azt a „Budapesti Szemle" novemberi számában. Levele után néhány nappal százötven koronát küldött nekem azon négy darab költeményemért, melynek kézirata őnála vár kiadásra. írtam neki, hogy én ilyen nagy összeget sem egyszerre, sem részletekben egy egész év alatt sem kértem soha ide-oda írogatott verseimért. Nemrég egy kis költeményt írtam, melynek tárgya régóta motozgált a fejemben. Címe: A szalontai temető. Búsong a temető, hogy nem az ő kebelében talált örök nyugalmat szülőföldjén a földbe vonuló dicső szülött. A kis költeményt melegnek érzem, mintha magam is együtt éreznék a temetővel. Talán el fogom küldeni a vers kéziratát Szalontára most október 22-én, Arany halálának harmincnegyedik évforduló napján Széli Kálmán nyug. ref. espereshez, Arany vejéhez, hogy helyezzék azt a „Csonkatoronyban" az Arany-múzeum relikviái közé - újabb jeléül annak, hogy én Arannyal még mindig társalkodom. Miskolc 1916. október 23. Tegnap temették el Szentpéteren egyik unokahúgomat, özvegy Bodnár Istvánnét - Benedikty Juliannát. Huzamos ideig tartott vérbetegség (zarkóma) vitte sírjába. Nem segített rajta a Budapesten végzett igen költséges operáció. Egyik testvére, Zsuzsika szintén csaknem hasonló betegségben (rák) hunyt el régebben. Nem jelenhettem meg temetésén. Gyengeségem és a hideg, esős idő tartóztatott, koszorút sem küldtem koporsójára. Nem tartom ésszerűnek ezt a kegyeletnek képzelt szokást. Nyugodjék szegény Juliska örök békében atyja hamvai mellett. Az ő egyszerű életében, amint annyi másokéban, egymást váltotta az öröm és a szomorúság. Sorsával elégedetlenkedni nem volt oka. Az ő elköltözése ismét szükségessé teszi végrendeletem módosítását. Nem is tudom már, hányadszor teszem. Szinte unni kezdem. Izgalomban tartja a közönséget az a megrendítő esemény, hogy Bécsben tegnapelőtt délután az osztrák miniszterelnököt, Stürgkh Károly grófot agyonlőtte egy megdühödött fiatal szocialista. Rettentő jelenség! Hova sodorja az ember lelkét ez a szörnyű, gyilkos háború, mely minden erkölcsi és társadalmi rendet felforgatott! Miskolc 1916. november 17. Ez éjjel esett le nálunk az első hó. Ezzel forma szerint bekopogott hozzánk a tél, melyet most néhány igen gyönyörű őszi nap előzött meg. Népünk nagy aggo-