Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Sűrű ködtenger árja borította az egész láthatárt, a Poprád völgyét, a hegyeket. Mi is benne fürödtünk itt, de a közelség miatt nem látszott oly sűrűnek, sőt alig is látszott. így tartott egészen estig. Tátraszéplak 1908. augusztus 8. A tegnapi köd többé-kevésbé most is itt van. De most már főleg a hegyeken. Olykor az eső is szitálni kezd. A vendégek folyvást változnak; a régiek távoznak, újak jönnek. Tegnap este utazott el asztaltársaim egyike, Sárai Szabó Jenő győri törv.széki elnök. Itt vannak még Kubinyi Aladár rimaszombati törvényszéki elnök, Semsey Andor, a bőkezű adakozó; Alexy János, vasúti főfelügyelő, Gyürky Pál ev. esperes és leánya. Végigolvastam már Döring Britische Anthologie-jét. Már régebben több darabját ismertem, s le is fordítottam. Baj, hogy a balladák eredetéről, forrásairól egy szó magyarázat sincs benne. Népballada-e valamennyi? Vagy van közte irodalmi is? Végigolvastam Arany Kisebb költeményeinek két kötetét azzal a gyönyörűséggel, minőt én csak az ő költeményeiben találok. Nem tudom, előnyére írjam-e, hogy a versek származásuk szoros időrendje szerint vannak egymás után sorozva. Igaz, hogy így szinte egységes képe áll előttünk azon lelkiállapotoknak, hangulatoknak, úgyszólván fejlődésnek, melyek közt a költemények születtek. De midőn e felséges lant utolsó pendüléseit halljuk, nem esik jól, hogy azok jószerivel csak apró ötletekből, rögtönzésszerű szikrákból állanak. A hatalmas fáklya nem is utolsót lobban, hanem sistergő pislogással aluszik ki. Tegnap levelet kaptam Emiké húgomtól Furtáról, melyben megköszöni a minap hozzá írott vigasztaló soraimat s a Kézsmárkról küldött pumpernikli mézeskalácsot. Ma egy versecskét ütöttem nyélbe a múlt hónapban elhunyt szegény testvérem utáni bánatomban. Ennyit ajándékozott itt eddig a Múzsa. Ennyiben is maradjon fel legalább az ő emléke. A címe: O is elment. Tátraszéplak 1908. augusztus 9. A füredi társaság tagjai, egyen kívül, tegnap délután mindnyájan itt voltak: Kállay Albert, Szabó Guszti, Tarkovics József, Nagy Ödön, Gaál Jenő. Ez utolsó főleg az én látogatásom végett jött át. A visszatéréskor estefelé az idő nemigen kedvezett nekik. Lanyhálni kezdett az eső. Ma pedig oly cudar napra virradtunk, hogy legalább most reggeliben a szobába kell vonulnunk. Sűrű, hideg eső esik. A szél hatalmasan fúj. Az egész égbolt és vidék egy ködös felhő. Eszerint a tátrai látogatásom ma is elmarad, mint csütörtökön elmaradt. Ez éjjel sokszor, nem tudván aludni, a tegnap írott kis költemény javítgatásán gondolkoztam, s most aszerint alakítottam kerekded egésszé. Ma, ígéretem szerint, képes levelezőlapot küldök Szentpéterre Lossonczy Jenőnének, aki folyvást megszívlelendő részvétet és rokonszenvet tanúsít irántam.