Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

kétezer koronát jegyeztem. Ezzel összes jegyzésem tizenkétezer korona lesz: öszszes készpénztőkémnek egyhatod része. Az itt maradt betéttőkémnek előnye, hogy szükség esetén minden pillanatban hozzányúlhatok. Egészségi állapotom változó, de tűrhető. 1915. november 14. A múlt héten idetervezett látogatásomat elmosta az eső. Most már szép, napfényes őszi időben jutottam ki tegnapelőtt. Voltaképpen most is különösebb cél nélkül, csak éppen hogy jólesik itt levegőzni egypár nap. A múlt emlékei mindig felújulnak, de most már nem a régi elevenséggel. Csupán hírlapok olvasása, s azokban főleg a háború eseményei foglalják el óráimat. Feszült várakozás, remény, aggodalom váltja egymást. A képzeletet haladó drágaság itt is fosztogatja a népet. Kétségbeejtő kilátások a télre. Kárhoztatom is húgaimat, hogy ittlétemkor engem mindig lukulluszi ebédekkel traktálnak. De azért ebédjöket mindig elfogyasztom. Tegnapelőtt ideérkezésem első szép napját nyertem meg csupán. Tegnap és ma már ússzuk a sarat a szűnni nem akaró esőben. Csudálom, hogy itt, ahol főszolgabírói hivatal is van, oly keveset tesz a lakosság az utcák tisztán tartása és kényelmesebben járhatóvá tétele végett. Ez bizony egy kissé a felsőbb közigazgatási hatóság nemtörődömségét is mutatja. Látogatást még rokonaimnál sem tettem ebben a förtelmes időben. Nem csak az eső, de a ködös homály is gyötör. Napközben sem látok olvasni még az ablak mellett [sem]. Lámpa mellett olvasgatok nappal is. Ezen sorokat is úgy írom, bár most már este öt óra felé jár az idő. Kertem[ben] annyit végeztem, hogy rózsafáimat föld alá takargattam. Gyöngék szegények! Részint el is vénültek már, részint a nagy fák árnyékában létöket sínyhk. De a kert pázsitja még mindig üde zöld. Ismételve felnőtt füvét nemrég kaszálták le. Egész zöld bársonyszőnyeg. Nem adom gyönyörű szemléletét azért az egypár zsák burgonyáért, mely felásott földjében termett volna. Holnap reggel búcsúzom innen, s négy nap múlva, november 18-án Isten különös kegyelméből kilencvenegyedik esztendőm küszöbére lépek. Miskolc 1915. november 28. Ezelőtt tíz nappal, november 18-án töltöttem be életem kilencvenedik esztendejét. Apám, anyám életkorát már több mint egy évvel meghaladtam. Azt mondja Szily Kálmán, az Úr jutalmazott engem ily hosszú élettel, az Isten kegyelme, mert szerettem szüleimet. Oh, ebben a szeretetben bizony nem volt hiány vagy szünetelés! Az még most is tart. Nem valami vidám arccal köszöntött hozzám a nevezetes évforduló. Erős influenza kínzott, s utóbaja gyötör még ma is. Szentpéteri látogatásomban, nov. 22én meghűltem, s azóta őrzöm itt a szobát és az ágyat. Ez utóbbit néhány nap óta már nappal nem használom, de a javulás csak lassan halad. Sok megemlékezést, üdvözletet, jó kívánatot kaptam az évforduló alkalmából. Kozma Andor „Az Újságban" egy szép, meleg megemlékezésben figyelmeztette közönséget az én kilencven esztendőmre. Számosan annak folytán gondoltak