Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)
Itt töltött napjaim semmi tekintetben nem voltak kellemesek. Az időjárás is egyszerre komoly, híves őszire változott. Egészségi állapotom is rosszabbodott. Szellemileg éppen semmit sem lendíthettem. A hírlapok mellett a Bibliában olvastam valamit János evangyéliomából. Legközvetlenebb, legjellemzőbb Krisztus egyéniségére nézve. Miskolc 1914. július 30. Nézegetem, mit írtam a túlsó lapra. Alig tudom elolvasni a reszkető kézzel firkált, köszvényes betűket. Hát már hogy tudna azokban eligazodni? Pedig mikor írok, igen lassan és nagy gonddal teszem. Elhagyott az erő. Csakugyan Szentpéteren töltöttem öt napot. Tegnap este érkeztem onnan vissza. Nem sok örömet nyújtott se az egészségi állapot, se a környezet, se a természet. A közelgő háború előkészületei, hírei ott is izgalomban tartották az emberek. Kapkodták a hírlapokat, a mendemondákat, s nagy szomorúsággal fogadták a katonai tartalékosok behívását, s tömegesen búcsúztak egyes távozó fiataloktól. Itt Miskolcon még most is csoportosan, nyugtalanul járnak-kelnek az utcán az emberek. Gyülekezések, lelkesítő szónoklatok mindenfelé. Hangos magasztalása a hadseregnek, a katonaságnak, dicsőítése a háborúnak, mintha közvetlenül csupán a mi bőrünkért folyna. A hangulat most országszerte ilyen. Napról napra, sőt óráról órára feszült kíváncsisággal várja a nép a háborús események hírét. Mert a háborút Szerbia ellen nemcsak forma szerint megüzente már a mi Monarchiánk, de meg is kezdette. A nép általános dicsőítésében, magasztalásában részesül öreg királyunk, kinek viselkedése a végzetes napokban valóban hódolatra készt. Nagy lelkesedéssel éltetik most pártkülönbség nélkül a kormányt is, különösen annak fejét, Tisza Istvánt. A közveszély mindnyájunkat egy táborba hajtott. Vajha minél előbb elhárulna fejünkről a veszély, s megmaradna köztünk az egyetértés! Előre jósolhatni, hogy meg nem marad. Miskolc 1914. augusztus 1. Tegnap estefelé egyszerre nagy riadalom támadt az egész városban. Köztudomásra jutott az általános mozgósítás elrendelése. Sűrű néptömegek hullámzottak az utcákon. Egyes kiválóbb helyiségek, vendéglők, kávéházak, a város- és vármegyeház előtt késő este is roppant nagy gyülekezet zajongott, éljenzett, várakozott. A főispán és a polgármester a ház erkélyéről beszédet tartott hozzájok. Ilyenek voltak más helyeken is. Bátorítok, lelkesítők az ilyenkor kelendő hazafias, túlbizakodó handabandák. Este lampionos katonai zene. Egész éjjel folytonos néphullámzás, kiáltozás, dalolás, szónoklás. Ha a valódi tetterő mértéke volna ez a külső zajos lobogás, szerencsés lehetne a küzdő haza. Mozgósított Oroszország és Poroszország. Ez kényszerít mozgósításra minket is. Ha a perfid Szerbia miatt csakugyan kikerülhetetlen az európai háború, ennek átka leginkább, sőt tán egyedül Oroszországot terheli.