Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

dott volna. Mind a két fél, de leginkább a magyar, vérig sértve érzi magát Szerbiának évek óta folytatott hűtlensége, áskálódása, összeesküvéseket tűrő, sőt tápláló viselkedése miatt, mely legkisebb trónörökösünknek és nejének meggyilkolásában érte tetőpontját. Az elkeseredett lázas tömegek mindenfelé csak bosszút! bosszút! háborút! háborút! kiáltoznak. Lesz-e még módja a diplomáciának, hogy néhány óra alatt módját találja a békés kiegyenlítésnek? Nem tudhatni. A részletes mozgósítást már mind Szerbia, mind a Monarchia elrendelte. Már szinte hadiállapotban vagyunk. Mutogatja magát a nyugtalanság s a félelem is a háborúval járó szenvedésektől. A takarékpénztári szegényebb sorsú betevők félteni kezdik betett pénzöket, s készülnek azt rögtön és tömegesen visszakívánni. Egyes családok a katonai behívások miatt remegnek. így az én Vadászy Dezső öcsém családja is Edelényben. O ebben az évben még póttartalékos. Nagy aggodalom, nagy csapás lesz, ha kiragadtatik neje és két kisgyermeke köréből. Mind erélyes, önérzetes, méltóságos tartalma, mind formája miatt egy megsértett államhoz méltó nyilatkozat az a jegyzék melyet a Monarchia július 23-án Szerbiához intézett. Valamelyik lapban olvastam, hogy azt Tisza István készítette. Szeretném, ha csakugyan úgy volna, s abban is túlhaladná az osztrákot a magyar ész. Az a kétségbeejtő orkán vagy ciklon, mely a múlt héten az országon néhány perc alatt végigsepert, rombolt, pusztított, itt az én kertecskémben is nyomot hagyott. Egy régi, nagy, magas ringlót szilvafámat, mely tojás nagyságú szép gyümölccsel szinte rakva volt, kettéhasított. Lesz-e még a megmaradt fele részből valami? Nem tudom. Tegnapelőtt jöttem ide oly szándékkal, hogy négy-öt napot itt időzöm. Voltaképpen semmivel sem foglalkozom. Legalább eddig csak a levegőt bámultam s üldögéltem, sétálgattam gyümölcstelen, de nagyon üde lombos fáim között. Néhány rózsafám még most is tartogat számomra egy-egy illatos, nyíló rózsát, de a többi már rég elhullatta díszét. A napok is szemlátomást rövidülnek, s az éjszakák, nekem elég bajomra, hosszabbodnak. Akármerre nézek, hanyatlás útját látom. 1914. július 29. A háborúra készülés izgalmai folyvást tartanak. Még mindig bizonytalan, de pár nap múlva mégis el kell dőlnie, forma szerint ki fog-e törni a háború. Csak a Monarchia és Szerbia között fog-e lefolyni, vagy az európai nagyhatalmak háborújává növi ki magát? E pillanatban még nem tudhatni. így is, úgy is átkos csapása és szégyene lesz az emberiségnek. Vagy csakugyan úgy van alkotva az ember, hogy egyéni eredeti tulajdonságánál fogva kikerülhetetlen a háború, s mint a természetben olykor kitörnek a pusztító viharok, orkánok, földrengések, úgy az emberiségnek is át kell néha esnie az erupciókon? A háborús műveletek miatt egyéb korlátozások közt a közlekedés is bizonyos megszorítást szenved. Erről a hírlapok már értesítenek. Erősebb megszorítás, úgy látszik, csak a háborúzáshoz közel eső vidékeken történik. De nincs kizárva, hogy már holnap itt az én vonalamon is lesz ilyesvalami. Ezért jónak látom mindjárt a ma esti vonattal visszatérni Miskolcra, bár különben csak holnap reggel szándékoztam.