Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Most pedig tegnap reggeli négy órakor hunyt el Szombathy Sámuel, a városi szegényápolda gondnoka kilencvenhat éves korában. Hallom, hogy ugyanazon baj gyötörte, melyben én szenvedek. Ifjú korom óta színes, rokonszenves ismeretségben voltam vele. Régi kedves emlékeim fűződnek hozzá. Az ily emlékek tárgyait és személyeit mind elszedegette mellőlem a nagy élet-adó. Néhány sorban fejeztem ki részvétemet gyermekeinek: két fiú László és Sándor és két özvegy nő. Ez a tekintélyes polgári család is kihal már férfiágon, úgy látszik. László nőtlen, Sándor gyermektelen. Sámuel öccsének, a néhány évvel ezelőtt elhalt Józsinak ugyan van egy unokája: Józsi huszár hadnagy, de ez nem nyújt reményt a szaporodásra. Sámuelt holnap fogják kísérni az avasi temetőbe. Miskolc 1914. február 1. Valóságos epidémia lett a Kiss József „országos" ünnepeltetéséből. A vidéken mindenfelé rendezgetik társulatok és egyesek a hangversenyeket, felolvasásokat, összejöveteleket az ő dicsőítésére. A fővárosban szavalóestélyt Jászay Mari és Fedák Sári közreműködésével. A hírlapok, a nagy politikai lapok is, még mindig szentelnek egy alkalmi visszaemlékezést annak a jubiláris ünneplésnek, így „Az Újság" tegnapi száma éppen a vezércikkében. Nem tartom valószínűnek, hogy azok a komoly, mélyebb belátású, kritikával és ízléssel bíró tekintélyes írók, akik most együtt fújják a trombitát az elfogult dicsőítőkkel, saját hallgatag meggyőződésüket követnék ebben a szerepben. Egy vagy más okból együtt úsznak az árral. - Kozma Andor a „Budapesti Szemlében" rövid megemlékezést írt Kiss Józsefről, de óvatosan kerüli abban a költő nagyságának hirdetését, inkább csak az ünnepélyen nyilvánult felbuzdulást magasztalja. Most veszem a meghívót a „Kisfaludy Társaság" febr. 8-án tartandó ünnepélyes közülésére. Neki van csatolva egy ajánlati ív, mely Kiss Józsefet ajánlja egy megüresedett tagsági helyre, mint a magyar lírai és epikai költészet jelesét. Ajánlja pedig: Berzeviczy Albert, Gárdonyi Géza, Kozma Andor, Pékár Gyula, dr. Sebestyén Gyula, Vargha Gyula. Hogy miért kellett ajánlónak az elnök, a titkár és Kozma Andor, nem értem. Ujabb költeményeit olvasgatom mostanában. Gyengébb, mint az első kötet. Sok benne az üresség, a pongyolaság, a formátlanság, s itt-ott az ízléstelenség. Zsidóságával ez is éppen úgy affektál, mint az első kötet. Mindent összevéve, mellette azt a nagy lelkesedést nem az ő valódi értékére szabott önkéntes nyilvánulásnak, hanem „mondvacsináltnak" tartom. Szorongat bennünket a tél örökös száraz hideggel, sokszor igen is nagy fokával. Egészen hiányzik a télnek természetes és szükséges dísze: a hó. Takaró nélkül fagyoskodik a föld, s félelmes kilátással fenyegeti a nyarat. Miskolc 1914. február 4. Tegnap meglátogatott Konkoly Thege Miklós a „M. T. Akadémia" tiszteleti tagja a III. osztályban. Balogh Bertalan, a mi „Közmívelődési Egyesületünk" agilis