Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

elnöke hozta hozzám. Megnyerte őt az elnök ide Miskolcra egypár esti szabadelőadásra, melynek tárgya az égbolt csillagvilága. Kedves megjelenésű, egyszerű, természetes. Az ógyallai csillagászati intézet alapítója és tulajdonosa. Rövid társalgása alatt is kitüntette, hogy - bizonyosan szaktudománya érdekében, úgyszólván Európa főbb városait meglátogatta. Elősegítette saját jó vagyoni helyzete. - Olvasom az „Akadémia" almanachjában: a különböző érdemrendjeinek és kitüntetéseinek sorozata szinte egy egész oldalt foglal el az almanachban. Pedig a végére még oda van téve a stb., stb. Örülök, hogy megismertem. Az „Akadémiában" csak éppen futólag üdvözöltük egymást. Ugy hallom, tetszéssel fogadták itt megnyerő természetű, társalgó módon tett előadásait, melyeknek elseje a csillagászati üvegek gyártásáról szólott. Kedvező jele fejlődésünknek, hogy napjainkban előkelő tudósaink és kitűnőségeink is meglátogatják vidéki városainkat. Úgyszólván helyébe hoznak a népnek, s könnyű módon terjesztik az ismereteket. Néhány nap óta ki sem lépek a szobából. Fogva tart az erős nátha és ez a gyötrő, unalmas, ködös, száraz, nagyon hideg téli idő. Miskolc 1914. február 17. Csak nem akar könyörülni az időjárás. Folyvást nagy szárazság, néha fagylaló hideg gyötri a földet. Olykor szinte londoni sűrű ködös napok erős hideggel. Teljesen hó nélkül odavan a tél költészete, de védő-tápláló ereje is. A ködös, nyirkos levegő dús, fehér virágba, zúzmarába öltözteti a fákat. Gyönyörű látvány, szebb, mintha hó borítná a fák gallyait. Ablakomból nézegetem a járda szélére ültetett gömbakácokat, s az utcáról, ha nagy ritkán kimegyek oda, pillantást vetek az Avas-hegyre, mely fehér ünneplő ruhában csillog felém, s szinte integet, hogy látogassam meg, de arra vágyakozásnál és emlékezésnél egyebet már nem felelhetek. E napokban egy fiatal városi mérnök kopogtatott be hozzám. Kért, hogy nem volna-e nekem 1872-ből postai levélbélyegem. Mert ő szenvedélyes bélyeggyűjtő, s egy ily 1872-i levélbélyeg árfolyama most szinte ezer márka. Megismertetett az egész üzlettel, mely egy idő óta Európa-szerte nagy divatban van, s anyagilag is jó eredménnyel biztató vállalkozás. Elcsudálkoztam a beszédjén. De ezen sportnak a közmívelődésre vagy fejlődésre hatását nem tudta nekem megmagyarázni. Úgy láttam, vakságos bolondja ennek a vállalkozásnak. Úgy mondja, öt év óta folytatja. Mondja, hogy körülbelől van egymillió bélyege, amely még rendezésre és szabatos felragasztásra vár, s ebbe neki beletelik öt év. Azt monda, hogy már fiacskáját is úgy neveli, hogy majd az is rabja és folytatója legyen édesapja ezen bogarának. Csak mosolygott, midőn sajnálattal intettem, hogy fordítsa okosabb dolgokra drága idejét, mert ez nem egyéb, mint a cél és erő eltévelyedése. - A mérnök neve Terge Pál. Miskolc 1914. február 23. Voinovich Géza, a „Budapesti Szemle" szerkesztője néhány nappal ezelőtt megküldötte nekem nyomdai kefelevonatban azt a terjedelmes tanulmányát, me-